A Psyché tulajdonképpen irodalmi hamisítvány, Weöres Sándor egy állítólag hajdan élt költőnő, Lónyay Erzsébet alakjába bújik és megírja ennek a vad, szeszélyes és megkerülhetetlenül vonzó nőnek az életét, leveleit, de legfőképp verseit. Irodalmi szerepjáték a Psyché: Weöres nőként ír, nőként látja és éli a világot. „Én, ha bármirűl írok, azt akarom, hogy tapintatja, íze, bűze legyen. Ha kalács evésrűl írok, úgy érezze az olvasó, mintha ő enné; ha keblem, vagy derekom említem, érezze, hogy véle hálok, vagy legalább is szorosan mellette ülök. Az egész Világ ölelő kurva Vénussza légyek, vagy ha nem lehet, minden olvasóimé.” A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása Weöres Sándor végtelenül gazdag, burjánzó verseivel tesz utazást a női lélekben és a női testben, elmesélve a sosem létezett, félig cigány, félig nemes származású Lónyay Erzsébet gyermekkorát, szerelmeit, szexualitását, kalandozásait, felnőtté válását, öregedését és halálát.