Egy kisváros. Olyan, mint a többi, ahol az élet a normális mederben folyik, vagyis kinek megnyugtatóan, kinek lehangolóan eseménytelenül. Egy ház, ahol – mint valami örök társbérletben – mindenki összetalálkozik, ahol el sem bújhatnak egymás elől. Lázas tekintetek, világmegváltó gondolatok, szüntelen boldogságkeresés; lobogó és elhamvadó szenvedélyek. A létezés alapvető öröme – állandó sürgés és forgás, lassú karnevál, álarctalan bál –; sírás és sok nevetés: a könny ugyanaz marad. Férfiak hada és néhány fiatal nő, köztük a drámairodalom legismertebb triásza: Irina, Mása, Olga. Egymás mellett róják útjukat, de nem együtt. Érzik az élet súlyát, mégsem találják az élet értelmét - talán nem is jól keresik. Bármerre forduljon is a három nővér tekintete, bárhogy alakuljon is a sorsuk, egy nem változik: mennének. Innen? El! De hová? Reménytelen. Lehetetlen. Maradnak. Itt. Együtt mégis. Valahol, Oroszországban. Vagy másutt?