A nagyszerű Picard kapitány (a szintén zseniális, Shakespeare szerepekhez szokott Patrick Stewart) és az Enterprise űrhajó legénysége új missziót teljesít a Föderáció részére. Mivel mindig ezt csinálják, ebben semmi újdonság nincsen. Elérkezik az az esemény is a fedélzeten, amit a sorozat és több mozifilm óta várva várnak a Trekkerek, Riker (az évekkel kicsit alkoholpuffadttá lett Jonathan Frakes) és Deanna Troi (Marina Sirtis) esküvője. A mézesheteket viszont megtöri egy újabb fenyegetés. Ezúttal nem klingonok az ellenfelek, ők már régóta szövetségre léptek az emberiséggel, még ha a bizalom törékeny is.  
 
A gonosz romulánok erőszakos faja lesz a főellenség. A Romulus nevű bolygó új prétora, a Picard-klón Shinzon béketárgyalásokat akar kezdeni a Föderációval, amit csak időhúzásnak használ, mert közben szövetségeseivel mégis megtámadja az Enterprise számítógéprendszerét, és orvul foglyul ejti Picardot. A kapitány genetikai adottságaira van szüksége ahhoz, hogy tovább élhessen. Azt nem értem világosan, hogy miért pont az övére, de biztosan kiderül. Bízom benne. Egy napon viszont átveheti teljesen Picard lényét. A kapitány élete legnehezebb helyzetébe kerül, amikor szembesül fiatal, szép és gonosz önmagával. Itt már teljesen elvesztettem a fonalat, és ha mégis láttam a filmet, tuti kegyetlen dekoncentrált voltam, ha lehet így mondani. Mindenesetre Picard újraértékeli életét, ám nem gondolkodhat sokáig, mert szokás szerint a Föld sorsa forog veszélyben...Hát, ezt is kíváncsian várom!