Szerencsére az Apafej még viszonylag korai munka, és egészen kellemes meglepetés. Filmünk egy férfiról és egy kisfiúról szól, mégis a férfi, a már 32 éves, jogot végzett Sonny az, aki kettőjük közül a gyermeki lélek. Heti egy napot dolgozik, minden helyzetben úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek, állandóan idétlenkedik, nincs rendes állása, és a saját barátait is sírba viszi a vicceivel. Nem is csoda, hogy otthagyja a barátnője, akinek elege lett hősünk éretlenségéből, és egy idős férfi mellett keresi a boldogságot. Ám egy napon egy kisfiú csöppen Sonny életébe, akit egy félreértés miatt rábíznak, és hősünk úgy dönt, hogy a kissrácot használja fel arra, hogy bemutassa, igenis képes felnőttként viselkedni - és netán visszaszerezze a csaját. Bár a gyereknevelés kezdetben jó bulinak tűnik - hiszen Sonny mindent ráhagy a félárva kiskrapekre -, ám a kis Julian rendszeres ágybavizelő, Sonny minden percét igénybe veszi, és még óvodába is kéne járatni. Amikor pedig megjelennek a gyámügyi hatóság emberei hősünk lakásán, a hullámok tényleg kezdenek összecsapni a már majdnem felnőttként viselkedő férfi feje felett. 
 
Tény, hogy a film második fele szemérmetlenül szentimentális, és ügyesen próbálja a nézőket manipulálni, összességében azonban az Apafej meglepően vicces - különösen ha arra gondolunk, mi mindent enged meg magának Sandler és csapata. Visszatérő poén például a görkorisok felbuktatása, az étteremben vizelés, és még folytathatnánk, Búvár Benőről és arról a tényről, hogy a kisfiú a Frankenstein nevet választja magának, de nehéz haragudni azokra, akik képtelenek felnőni. 
 
Forrás: Est.Tv Magazin