Mindkettőben több kedvenc színészem is domborít, tehát ez sem. Viszont Orr János, a fiktív személy hamar eldöntötte a versengést! Hát nem vicces, John Orr? Dehogynem! Ráadásul a mozi igaz történet alapján készült, amiben egy gyújtogató hatéves ténykedését vizsgálhatjuk, párhuzamba állítva a nyomozók növekvő elszántságával és erőfeszítésével, hogy elkaphassák. A glendalei tűzoltóság legendás kapitánya, John Orr (muhahahaaa!! amúgy Ray Liotta) hátborzongató képességével pontosan meg tudja állapítani egy tűz okát és az eszközöket, melyeket a gyújtogató használt.  
 
Nyilván ebben segítségére van a forgatókönyv is, de anélkül is elég szőrállító a srác. Különösen kokszéhes tekintete őrjítő! Pedig már az elején borítékoltam volna, hogy csak ő lehet az őrült, de John egy speciális különítményt vezet, amelynek az a feladata, hogy feltartóztassa és eloltsa azokat a tüzeket, amelyekkel már a tűzoltók sem képesek megbirkózni. No, álljunk meg egy szóra! A tűzoltók sem képesek eloltani...Akkor ki? És miért nem ő a tűzoltó, akkor? Minek akkor az intézmény, ha valakik jobbak, de akkor miért nem ők?  
 
Mert Magyarországon oké, de Amerikában is? Mindegy, húsz perc elmélkedés után tovább olvastam. „Egy ujjlenyomat azonban új fordulatot hoz a nagyszabású gyújtogatások ügyében. A meglepő felfedezés a különítményt sokkhatásként éri, a gyanú ugyanis arra a személyre terelődik, akiről a pusztító gyújtogatásokat soha senki nem feltételezte volna...” Lehet akkor, hogy első gondolatom mégis helyesnek bizonyult? A szem a lélek tükre? Ajjaj, megint gondolkodás következik...