Az ukrán származású Yuri (nálunk inkább Jurij) Orlov kezdetben a bevándorlók hétköznapi életét éli, szülei éttermében dolgozik öccsével, Vitalijjal. Bár van érzéke az idegen nyelvekhez, hamar rájön, hogy „a font, a dollár, a dínár, a rubel sokkal szebben beszél”. S mivel érzékeny a külvilág eseményeire és nyitva tartja a szemét, inkább a nagyobb perspektívát rejtő fegyverkereskedelembe kezd. Kicsiben indít, majd egyre nagyobb tételeket szállít „az Üdvhadseregen kívül szinte mindegyik hadseregnek”, egyre magasabbra jut a fegyvernepper-ranglétrán és társadalmilag is. A Szovjetunió felbomlása még jövedelmezőbbé teszi kis családi vállalkozását (melybe az öccsét is bevonta). Megszerzi a vágyott nőt, pénzt, paripát, drogot, támogatja a családját, saját családot alapít, azaz a szokásos kereskedői karriertörténet - leszámítva az áru rendeltetését. Jurij megpróbálja minél inkább függetleníteni magát attól, amivel foglalkozik, és puszta áruként tekinteni a másoknak a halált jelentő eszközökre. Csakhogy hamarosan egy szép nevű Interpol-ügynök, Jack Valentine kezd szaglászni utána, és a veszélyes szakma a családját sem kíméli.

A Truman show és a Terminál forgatókönyvírója, a Gattaca és a S1mOne rendezője, Andrew Niccol végig fenntartja a figyelmünket, megfelelően adagolja a feszültséget és az izgalmakat, az irónia és a humor is a legjobb helyeken kerül a filmbe. Talán emiatt van, hogy a főhős tevékenységének - ami az öcs frappáns megfogalmazása szerint nem kívülről, hanem belülről gyilkol - és rendhagyó karrierjének morális vonatkozásain nincs időnk elgondolkozni. Aki azonban ezt elmulasztotta, az az utolsó jelenetben és a vége főcím alatt futó feliratokban olyan nyugtalanító tanulságot kap, ami még sokáig nyomasztani fogja.