Nemcsak hogy Hopkins lett az egyik legkelendőbb árucikk, de mindenki a brutális ösztönlényt kezdte el keresni benne, ami - Nixon elnök, Picasso vagy éppen Zorro karakterének megformálása után - egy Afrika-kutató személyében tudott kiteljesedni igazán. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznünk, hogy földrészeket és mondjuk ártalmatlan zsiráfokat tanulmányozni önmagában még nem lenne különösebben veszélyes feladat, de a mellékelt képen látható négyszeresen egybemosódó és egészen elborult Anthony Hopkins-arckifejezés mindezek ellenére azért magyarázatra szorul. A méltán elismert Ethan Powell kutató ugyanis - családja és kollégái legnagyobb bánatára - váratlanul évekre eltűnik.
 
A ruandai hatóság két vadőr ellen elkövetett brutális gyilkosság kapcsán bukkan a férfira, aki teljes átalakuláson ment keresztül: ruhája cafatokban lóg róla, haja hosszú, és mindezek mellett nem hajlandó emberi szavakat kiejteni a száján - bizony, megviselte az a több mint két év, amit a dzsungel mélyén töltött el egy gorillacsapattal. Egy túlságosan is buzgó és karrierista ifjú pszichológus próbálja a megnémult remetét szóra bírni, de mindhiába, a vadonban eltöltött idő teljesen más gondolkodású emberré (vagy éppen gorillává?) formálta a kutatót. A Daniel Quinn regényéből készült film ugyan szélsőséges fogadtatásban részesült, de azért számos elgondolkodtató kérdést hagy maga mögött, amelyek közül csupán az egyik, hogy vajon nekünk is négyszeresen egybemosódott és elborult arcképünk lenne két év gorillákkal való együttélés után?

Forrás: Est.Tv Magazin