Bátran számítsunk hát az abszurd és szürreál különös keverékére, bár furcsa módon a filmverzió Mel Gibson produceri felügyelete mellett készült - a szinte felismerhetetlen Gibson kisebb szerepet is vállalt -, a rendező viszont az a Keith Gordon volt, aki azóta mind a Doktor House, mind a Dexter készítésében részt vett - és már ebből is látszik, hogy elég fekete humor lakozik benne. De miről is van szó, ilyen hosszas bevezetés után? A súlyos bőrbetegsége miatt pszichikailag teljesen szétzilált krimiíró, Philip Marlow részben képzelt kalandjait követhetjük, miközben hősünk betegágyán egyik regénye hősének képzeli magát, aki amellett, hogy magánnyomozó, szabadidejében egy jazz big band énekese.
 
Hamarosan fontos (képzeletbeli) szerephez jut az író volt felesége, akárcsak egy csinos nővér és egy rosszban sántikáló komikus páros, majd megelevenednek a gyerekkori emlékek, amelyekben édesanyja viszonyt folytat apja üzleti partnerével - talán ezért is van szükség egy pszichiáterre, aki megpróbálja rendbe tenni a valós problémákat, és elhessegetni a képzelteket. De nem csak a képzelet és a valóság, dráma és komédia, krimi és kórház mentén rétegződik a film, mivel minden történetszálhoz más képi megjelenítés is jár. És bár Robert Downey Jr.-t ekkor elsősorban botrányai révén ismerték, sokan pedig rég leírták - hol volt még az Iron Man elsöprő sikere? -, itt is bőven bebizonyítja, hogy egyrészt rendkívül tehetséges és szórakoztató, másrészt minden stílusban otthon érzi magát.

Forrás: Est.Tv Magazin