A hosszú című film ugyanis legalább annyi csodálatos lénnyel benépesített világba visz el minket, mint a két fenti mozi együtt, és e világ neve Narnia. Ide téved a négy Pevensie testvér, két fiú és két lány, akiket a németek bombázta Londonból egy idős rokon porlepte házába menekítettek. Ebben a házban áll az öreg ruhásszekrény, ami átjáróként szolgál a hó és jég fedte Narniába, amely a Fehér Boszorkány átkát nyögi, és ahol az ország lakói egy próféciának köszönhetően szabadítóként üdvözlik az idecsöppent gyerekeket. De a Fehér Boszorkány is résen van, kiveti a hálóját hőseinkre, hogy megakadályozza, hogy csatlakozhassanak Aslan, a száműzött oroszlánkirály seregéhez. És ami egy óriási frizsider-reklámként indul, az hamarosan vérbeli kalanddá változik! 
 
Andrew Adamson - aki a Shrek rendezése során már elég tapasztalatot szerzett a nagy, büdös és mégis barátságos lények létrehozásában - ügyes kézzel vezeti hőseit szerteágazó és izgalmas útjukon úgy, hogy még arra is jut ideje, hogy árnyalja az egyes szereplők karakterét. A gyerekszínészek pedig a vártnál jobban állják a sarat, az egyszerre három óriáscég által összerakott képi világ pedig minimum lélegzetelállító! 
 
A nálunk kevésbé ismert C. S. Lewis könyvén alapuló Narnia krónikái több síkon is működik, mint a felnőtté válás tanmeséje vagy erkölcsi parabola a jó és rossz küzdelméről. De a film igazi vonzereje mégiscsak az, hogy a mindent eldöntő végzetes csatában kentaurok, szatírok és főnixmadarak harcolnak csatabárdos minotauruszok, böszme óriások és randa törpék ellen ellen! Ezzel pedig nagyot hibázni nem lehet!