Így van ez jól, hiszen egy jegy áráért élvezhetjük George Lucas klasszikus THX-1138-ának hófehér klausztrofóbiáját, a Mátrix harcos individualizmusát és a Különvélemény szédítő futuro-tempóját. A CGI-effektek egyik legnagyobb hollywoodi tisztelője, Michael Bay (Pearl Harbor, Armageddon) most is sikerrel ötvözi a bajba került hősök privát drámájának izgalmát a bemutatott világ borzalmával, és teremt olyan pixelparádét, melytől a repülőgép-szimulátorban felejtett Farkas Bertalan is kidobná a taccsot. 
 
Jordan Delta kettes (Scarlett Johansson - Elveszett jelentés, Leány gyöngy fülbevalóval) és Lincoln Echo hatos (Ewan McGregor - Trainspotting, Nagy hal) látszólag jelentéktelen egyedek egy világpusztító fertőzést túlélt közösségben, helyzetük azonban még a látszatnál is reménytelenebb: hőseink buta kis klónok csupán. A föld alatti intézetet vezető fődoki (Sean Bean - Ronin, Trója) legalábbis szeretné, ha saját teremtésű páciensei valóban tudatlanok volnának, mert akkor minden fennakadás nélkül kereskedhetne szerveikkel. Lincoln azonban gyanút fog, megpattan, és a nézők legnagyobb örömére viszi magával a szupermodellről mintázott Jordant is. A minden eredetiséget nélkülöző föld alatti kezdet után a klónpár menekülése és feleszmélése sok izgalmat és mókát ígér, repülnek a mocik és pattognak a cicik, sőt még a klóngyári karbantartót alakító Steve Buscemi is lezavar egy olyan jelenetet, amitől könnyedén megremeghet az Oscar-borítékot felnyitó híresség keze. A főszereplő páros is hozza a formáját: McGregor ismét otthonosan mozog a kék vászon előtt, Johansson most ajak helyett szemre gyúr - a biztos kezű rendező pedig veszi magának a bátorságot, és egy merész dramaturgiai fordulattal megmutatja, hogy nemcsak a klón, de a feka is ember.