Persze már unalmas a folytatások miatt morogni: ez is csak egy meló, és ha nem nagyon ciki, akkor miért ne. Ez a második rész pedig, ha nem is nagy durranás, de vállalható, az alapötlet pedig teljesen korrekt. Ahogy hősnőnknek, Gracie Hart FBI-ügynöknek annak idején tökös zsaruból dögös nővé kellett válnia, ezt most fordítva is láthatjuk. Mert Gracie szépségversenyes fellépése után olyan ismertté válik, hogy már nem dolgozhat az utcán, így főnökei új melót ajánlanak neki: legyen az FBI arca, sajtófelelőse, vagy valami hasonló, ő pedig elfogadja. Mi pedig nagymenő divatdívaként láthatjuk viszont, egészen addig, amíg el nem rabolják régi barátnőjét, Miss Amerikát és annak pipogya ügynökét, kiszabadításukhoz pedig már nem elég a PR-mosoly. Segítségként Gracie kap egy keményfejű kolleganőt (Regina King - A közellenség, Ray), akadályként pedig egy undok FBI-főnököt (Treat Williams - Hair, Fantom). 
 
Persze nem kell hasra esni, a kezdés kifejezetten gyenge, és ahogy a túl hosszúra nyújtott filmeknél lenni szokott, itt is többször hisszük, hogy már vége van, aztán mégse. De akadnak jó poénok bőven, különösen a két főszereplő közt, hiszen az indulatkezelési problémákkal küzdő fekete ügynöknőt alakító Regina King egyenrangú partnere a kissé fáradt Sandra Bullocknak, és furcsa módon jót tesz a filmnek, hogy nem is próbálnak jó csajt csinálni belőle. Annak pedig kifejezetten örültünk, hogy kihagyták az első rész gennygóc Benjamin Brattjét, de sajnos Michael Caine sincsen. Van viszont helyette más, aki a vígjátékokban ma már kötelező vicces meleg divattervezőt hozza.