Miss Mitzi társastánc stúdiója különféle fura fazonok gyűjtőhelye: egyikük azért jár ide, mert azt hallotta, „a parkett ördöge egyben lepedőakrobata is”, másikuk fogyni akar egy kicsit, de vannak igazi megszállottak is, akik egy hosszú munkanap után rohannak a csillogó táncparkettre. 
 
Hősünk, John (Richard Gere) a jómódú és boldogtalan hagyatéki ügyvédek fásult életét éli. Felesége (Susan Sarandon), két gyermeke van, mégis szomorúan bámul az éjszakába, mikor esténként hazavonatozik. Saját bevallása szerint a középiskolai banketten táncolt utoljára egy Led Zeppelin-számra, megpillantva a bájos tánctanárnőt, Paulinát (Jennifer Lopez) mégis becsábul a tánciskolába - és nemcsak egy táncra. Sokkal többet talál itt, és végül egészen rabul ejti a keringő, a rumba, a quick-step és a paso doble világa. Amikor pedig gyanakvó felesége nyomozni kezd utána, újabb vicces figurákat ismerhetünk meg az érző szívű magánszimat és Thoreau-t idéző segédje személyében. 
 
A rendező filmjében egyformán él a helyzet- és a jellemkomikum eszközeivel, de a meghasonlott ügyvéd útjának vizsgálatakor („mi késztet egy férfit - aki húsz éve ugyanazt csinálja - arra, hogy egy tőle teljesen idegen dolgot tegyen?”) nincs hiány a meghitt, romantikus pillanatokban sem. Természetesen lesz nem kevés zene és tánc is: a Chicago Billy Flynnje után Gere újra táncos szerepben tündökölhet, Jennifer Lopeztől pedig szintén nem áll távol a tánctanár figurája. 
 
Mint minden táncfilmben, itt is egy izgalmas táncversenyben, végül pedig egy boldog össztáncban teljesedik ki a cselekmény, de addig még jó néhány csábos és kevésbé csábos csípőringatás/-rángatás, humoros szituáció és sok-sok találó bölcsesség vár ránk, hiszen mindenki keresi magát - és valaki a társastáncban találja meg.