A film kezdetén két férfit látunk egy lepukkant nyilvános vécében a helyiség két ellentétes sarkában, vascsövekhez láncolva. Nem tudják, hogyan kerültek oda, viszont hamarosan kiderül, hogy miért. A helyiség közepén fekvő hulla kezéből megszerzett diktafonon lejátszott hangüzenetből megtudják, hogy egyiküknek (Dr. Gordonnak - Cary Elwes) meg kell ölnie a másikukat (Adamet - Leigh Whannell), még mielőtt a falon akkurátusan elhelyezett óra hatot ütne, máskülönben felesége és kislánya meghal. 
 
Miközben mindketten vadul próbálják kitalálni, hogyan és miért kerültek a helyiségbe, illetve miért pont velük játszik el az elmebeteg cselszövő, egy másik történetszálon két nyomozó próbál felgöngyölíteni egy sorozatgyilkossági ügyet. Az ún. „rejtvényfejtős” gyilkos kegyetlenebbnél kegyetlenebb trükkökkel veszi rá áldozatait, hogy saját életük megmentése érdekében a legborzalmasabb bűntetteket kövessék el. 
 
A trükkös problémák megoldásán és szado-mazo tettek elkövetésén alapuló gyilkolászás az egyik nyomozót a halálba, a másikat szinte őrületbe kergeti, s eközben a vécében dekkoló srácok is sikeresen eljutnak a pszichés játszmáknak köszönhetően oda, hogy kézbe vegyék a helyszínen előre elhelyezett fűrészt. Ha pedig egy horrorban fűrész van, akkor valami nyilván el/le lesz fűrészelve...  
 
A film összességében inkább tűnik forgatókönyvírói elmegyakorlatnak, vagyis gépiesen kiagyalt, trükkös mechanizmusok irányította kirakós játéknak, mint átélhető, érzelmileg is motivált emberi játszmák füzérének, de az tagadhatatlan, hogy lehet rajta borzongani és ijedezni rendesen.