Videón ugyan megjelent, ráadásul olyan szinkronnal, amelynek mind a fordítás, mind a megszólalás tekintetében a magyar szinkronöröklista élmezőnyében a helye. Azoknak, akik most nőttek bele a korhatárba, és azoknak is, akik már betéve tudják, miről szól a Like A Virgin című szám, itt a lehetőség, hogy szélesvásznon, sötétített moziteremben figyelhessék egy elbaltázott gyémántrablás előzményeit és véres utójátékát.

Ki lőtte le Nice Guy Eddie-t? Tizenkét éve törhetjük a fejünket és próbálgathatjuk a megfelelő pillanatban kimerevíteni a videó képét, de nem ez a lényeg, hanem a felállás, a Mexican standoff, a háromszögletű párbajpozíció, amely a film bombasztikus sikerét követően éppúgy okosan variált, posztmodernül idézgetett és unalomig kopírozott ötlete volt a filmnek, mint a fekete öltönyös gengszterek, a „színes” álnevek, a hetvenes évekbeli slágerzenék, a váratlan erőszakkitörések, a popkulturális utalásokkal teli dumák és a szétbombázott időrend.

Persze ezek egyike sem Quentin Tarantino agyából pattant ki először, Új-Új-Hollywood videótékában kiművelt fenegyereke csupán összeguberált egy csomó dögös cuccot, de amit mindebből kifőzött, az robbant, s Amerika és a világ filmművészete többé már nem volt ugyanaz, mint előtte. És ez itt most nem frázispuffogtatás!

A két évvel később forgatott Ponyvaregénnyel aztán QT még magasabbra tette a lécet, meghódította Cannes-t és a színészi A-ligát, és a nagy filmstúdiók közé röpítette a Miramaxot. A Jackie Brown már szűkebb körben talált tetszésre, amilyen érzékeny kis stílusmutatvány volt, a hosszú kihagyás után felmutatott, kétrészes Kill Bill pedig új közönséget és új népszerűséget szerzett az íróként is sikeres (Született gyilkosok, Tiszta románc) rendezőnek. Az igazi klasszikus azonban legelkötelezettebb hívei szerint mindvégig a Kutyaszorítóban maradt.