Deák Krisztina Novák Tünde 2001-ben a Magvető Kiadónál megjelent naplóregényének felhasználásával eddigi filmjeitől (Köd, Jadviga párnája) egészen eltérő témát választott és egészen eltérő, már-már műfaji filmet rendezett. A Miskolci boniésklájdot azonban éppen az emeli ki az utóbbi idők próbálkozásai („minden áron dögös akciófilmet készíteni”) közül, hogy rendezője nem akart minden áron dögös akciófilmet készíteni. Az akciók helyett inkább a két bűnözővé váló fiatal kapcsolatára koncentrált. (Ezzel együtt aki izgalomra vágyik, az is megtalálja számítását: autós üldözések, lövöldözések, menekülések, átverések gondoskodnak arról, hogy az se unatkozzon, aki nem szereti a bűnözőromantikát.) 
 
Jó döntés volt ehhez az időrendiséget elhagyó szerkezetet választani: a nem túl bonyolult történetet a rendező a szokatlan időkezeléssel, különböző idősíkok váltogatásával dobja fel. Az idilli, harmonikus képsorokat (bujkáló emberpár a természetben, majd a civilizációban) a börtön világa és az ott történt megdöbbentő események ellenpontozzák. A végére pedig kiderül, milyen ártatlanul is kezdődött ez az egész. 
 
Habár néhány figura („Bonnie” gyerekmolesztáló nevelőapja és alkoholista anyja, az erőszakos mamák a börtönben) és jelenet egészen elrajzolt, szinte karikatúraszerű lett, többségben vannak a jól eltalált és hitelesen ábrázolt alakok (a tétova védőügyvéd Gazsó György, a „barátnő” Hámori Gabriella és a két központi karakter Ráczkevy Ildikó és a Moszkva térből ismert Karalyos Gábor alakításában) és történések (a páros elfogása például valószínűleg a valóságban is így történhetett). Ezenkívül az élethű dialógusok, az élőbeszédszerű szleng miatt lehet szeretni Deák Krisztina filmjét.