Antonioni klasszikusa több szempontból is zseniális alkotás; mérföldekre húzott el a ’60-as évek popularista vizuáldömpingjétől, telibetalálós korrajzot prezentál, és kitartóan feszegeti az észlelés, illúzió, művészet és valóság kérdésköreit egy igazán agytekerős sztori kereteibe ágyazva.
Valójában egy adaptált műről van szó, bár pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy csak az alapötlet bújik irodalmi háttérköntösbe, ugyanis Julio Cortázár Las babas del diablo című novellája szolgáltatta Antonioninak a parkban meglesett pár és a fotós mizériájából kikerekedő sztorit.
A kusza történések középpontjában egy fiatal londoni divatfotós áll, Thomas. A sikert és a pénzt jelentő bágyadt rutinmunka nem elégíti ki művészi becsvágyait, ezért újabb és újabb témákat keres készülőben lévő, világrengető fotóalbuma számára. Unott profizmussal kattogtat mindenfelé, miközben éli a londoni mérsékelten züllött fiatalság mindennapjait. Azonban egy nap évődő párt kap lencsevégre egy parkban, a páros női tagja gyanúsan bármit hajlandó lenne megtenni, hogy megszerezze a lesifotókat. Előhívás után fura apró részletek kezdenek kirajzolódni a képeken, egy mocskos bűntény mozaikdarabkái. Hogy könnyebb legyen az analízis, megindul a nagyítás, de a részletek metamorfózisa ijesztő, Thomas elméje pedig egyre konstruktívabban kombinál…
Az alapgondolat a valóság és az illúzió gondolatkörére épül, mi az igaz, és ebből mit tud közvetíteni egy flegma fotós, aki magával sincs egészen tisztában? A látszatvalóság, amiben ál-művész-lelkületű Thomasunk él, csak súlyosbodott a boldog hippikorszak óta, a világ ilyen szintű kiismerhetetlensége csak ezen a torz szűrőn át létezik, ami azóta is ott virít minden objektív előtt…
A kusza történések középpontjában egy fiatal londoni divatfotós áll, Thomas. A sikert és a pénzt jelentő bágyadt rutinmunka nem elégíti ki művészi becsvágyait, ezért újabb és újabb témákat keres készülőben lévő, világrengető fotóalbuma számára. Unott profizmussal kattogtat mindenfelé, miközben éli a londoni mérsékelten züllött fiatalság mindennapjait. Azonban egy nap évődő párt kap lencsevégre egy parkban, a páros női tagja gyanúsan bármit hajlandó lenne megtenni, hogy megszerezze a lesifotókat. Előhívás után fura apró részletek kezdenek kirajzolódni a képeken, egy mocskos bűntény mozaikdarabkái. Hogy könnyebb legyen az analízis, megindul a nagyítás, de a részletek metamorfózisa ijesztő, Thomas elméje pedig egyre konstruktívabban kombinál…
Az alapgondolat a valóság és az illúzió gondolatkörére épül, mi az igaz, és ebből mit tud közvetíteni egy flegma fotós, aki magával sincs egészen tisztában? A látszatvalóság, amiben ál-művész-lelkületű Thomasunk él, csak súlyosbodott a boldog hippikorszak óta, a világ ilyen szintű kiismerhetetlensége csak ezen a torz szűrőn át létezik, ami azóta is ott virít minden objektív előtt…
Blowup
angol-olasz filmdráma, 111 perc, 1966
Julio Cortazar elbeszélése nyomán. Modernista alapfilm a divatfotósról, aki propellert vásárol, lányokkal cicázik, susogó lombokat fényképez, történetet fabrikál az állóképek mögé, végül elvész a raszterpontok között, de azért visszadobja a pantomimesek teniszlabdáját.
rendező:
Linkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek