Ő pontosan úgy keltette életre Jason Bourne-t, az amnéziás titkosügynököt, amilyen az akár a való életben is lehetne: visszafogott, de rendkívül hatékony és robbanékony fiatal srác elképesztő reflexekkel, s közben még véletlenül sem néz ki kémnek. És mivel ilyen jól csinálta, nem kerülhette el - a bizonyos mennyiségű bevétel felett sajnos kötelező - folytatást sem, ahol Bourne már nemcsak menekül, ahogy azt az előző részben tette, hanem maga megy üldözői elé.

Hősünket - aki múltjával még mindig nincs tökéletesen tisztában- ugyanis alaposan felbosszantják, mivel nemcsak egy kettős gyilkosságot akarnak rákenni, de megölik a szerelmét is. Egy profi gyilkost pedig nem igazán érdemes felhúzni sem a CIA-nek, sem az orosz maffiának.

A második Bourne-mozi is az első bevált receptjével dolgozik, vagyis ötvözi a látványos amerikai akciófilmek és az elegáns európai krimik legjobb hagyományait - leginkább a klasszikus A sakál napját idézve fel, remek helyszíneket és még remekebb színészeket használva.

Csupán egy dolog veszett el: a meglepetés, az újdonság ereje, amit a Doug Liman helyébe lépő brit Paul Greengrass rendező még több dinamikával, a kézikamerák Goától Berlinen át Moszkváig tartó őrült rohanásával és a high-tech kémmódszerek élethű visszaadásával igyekszik pótolni.

További kárpótlásként a veterán Brian Cox és a bájos Julia Stiles mellett feltűnik a Gyűrűk Urával befutott Karl Urban mint Bourne ellenlábasa és rosszabbik énje: rá pedig érdemes figyelni, hiszen személyében egy új akciósztár van születőben.

Szóval dögös mozi ez jól bevált, örökbecsű sablonokkal egy olyan szakmáról, ami csupa kihívás, ahol jó a fizetés és világot is láthat az ember, de a nyugdíjra nem érdemes számítani.