Éppen nincs túl jó passzban - hiszen nincs pasija -, olyannyira, hogy odáig süllyed, hogy naplót kezd írni. Ebbe a naplóba jegyzi le kalandját főnökével, a jóképű, de gátlástalan Daniel Cleaverrel, és itt tesz megjegyzéseket Mark Darcyra, akivel anyja boronálná össze, és aki - mit tesz Isten! - Cleaver régi barátja, ám jelenleg haragosa. Hogy aztán végül melyik férfi mellett köt ki Bridget, azt nem nehéz kitalálni, de addig is sok-sok kis kaland, vidámság és szívfájdalom szegélyezi az ő átlagos londoni életét. Az azóta kevésbé sikeres folytatást is megélt Bridget Jones persze már régóta itt volt köztünk, mint a bestseller könyv főszereplője, mint az az átlagnő, aki minden kompromisszumkész lány szeretne lenni, mert van stílusa - és mindenki együttérez vele.
 
A Helen Fielding regényéből készült film sikerének titka persze a főszereplő megtalálása volt, és bár Renée Zellweger egyáltalán nem angol, tényleg átlagos külsejű, közben mégis szexi és nyilván humora is van, ha így elő tudja adni magát. Az is nyilván a film hasznára vált, hogy Sharon Maguire, vagyis egy hölgy rendezte, ami bőven érződik is kis finomságokban, főleg a két férfi megjelenítésében, hiszen csak a nő láthatják igazán, hogy milyen majmok is a férfiak. Apropó a két férfi főszereplő: akármilyen nyálas tud lenni Hugh Grant, ha szépfiút játszik, ha tenyérbemászó hímpellért kell alakítania, meglepően jó, és persze sokkal színesebb alak, mint a mindig savanyú Colin Firth. A magyar szinkron pedig remekre sikerült, bár akad egy-két szó, amit még mi sem ismerünk.

Forrás: Est.Tv Magazin