Így gondolhatták ezt a Garfield című film alkotói is, mikor 2004-ben leforgatták az akkor még csak 26 éves, dagadt képregényhős főszereplésével készült első filmadaptációt, melyben Garfield szerepét eredetileg egy igazi macska játszotta volna. A sok hízókúra ellenére azonban a szegény cicaszínésznek nem sikerült elérnie a Jim Davis által megrajzolt és életre keltett, narancssárga lény igencsak figyelemre méltó testsúlyát.
 
Így aztán maradt a komputeranimáció, amelynek segítségével Garfield Bill Murray hangjával (magyar hangja Till Attila), valódi színészek társaságában kelt életre a filmvásznon, hogy a 21. században oly divatos képregény-megfilmesítések sorából ő se maradjon ki. Hogy a klasszikus képregény rajzolt vagy filmes formában jobb-e, azt döntse el ki-ki maga, mindenesetre sokan várták már, elsősorban persze a gyerekek, hogy a végtelenül lusta, önző és cinikus humorral megáldott kedvencük 3D-ben is meghódítsa végre a filmvásznat. 
 
John Arbuckle, Garfileld gazdája egy nap új háziállattal állít haza, méghozzá egy kutyával, akit Ubulnak hívnak, és nevéhez hűen elég bugyuta is szegény. De legalább lelkes és hiperaktív, nem úgy, mint Garfield, aki naphosszat heverészik, tévézik és szíve szerint egész nap csak lasagnét tömne magába. Főhősünk élete tehát jócskán megváltozik az új és roppantul idegesítő lakótárs megjelenésével, mindent el is követ tehát annak érdekében, hogy Ubult elüldözze, de legalább az életét megkeserítse. Hogy ez valójában mennyire élvezetes dolog is tud lenni egy olyan okos és zseniális macska számára, mint ő, csak akkor lesz világos hősünk előtt, mikor a kutya eltűnik. Garfield tehát túllép önnön lustaságán, és Ubul keresésére indul, amivel együtt állatkalandok sora veszi kezdetét…