Az elsőt az ünnepelt és napjaikban is elismert szovjet-orosz rendező, Andrej Tarkovszkij készítette el, és ma is kultuszműként tartják számon művészkörökben - ahogy Stanislav Lem nyersanyagként szolgáló könyvét is. Aki tehát ehhez hozzányúl, az valószínűleg maga is egy fontos művészfilmet akar összehozni, csak egy kicsit lightos verzióban, feltehetőleg értelmiségieknek és főleg nőknek. Ha pedig tudjuk a rendezőről, hogy amerikai - jelen esetben Steven Soderbergh (Szex, hazugság, videó; Mint a kámfor; Ocean's Eleven) -, akkor garantált a leegyszerűsített, sztárokkal tűzdelt, de mutatós végeredmény.
 
Persze a Solaris története rengeteg embernek új és nem magától értetődő, tehát: dr. Kris Kelvint azzal a feladattal bízzák meg, hogy megtalálja az okát a Prometheus nevű űrállomáson tartózkodó, tudományos kutatást folytató, mindössze háromtagú tudóscsoport rejtélyes viselkedésének. Megérkezve megdöbbenve látja, hogy a férfi időközben öngyilkosságot követett el, a bázison maradt két tudós pedig paranoiához hasonló elmezavar jeleit mutatja. Látomásaik minden bizonnyal a Solaris nevű bolygóval állnak összefüggésben, és lassanként Kelvint is hatalmába keríti e különös világ misztériuma: a Solaris ugyanis „megajándékozza” a lehetőséggel, hogy újraélje halott feleségéhez, Rheyáhot fűződő kapcsolatát. A rejtély kulcsa maga a bolygó, amely sokkal több, mint egy, a Nap körül keringő égitest; élő organizmus, már-már transzcendentális intelligencia. De a rejtély csak ürügy: Soderbergh Solarisa alapvetően érzelmes, rejtélyekkel teli szerelmi történet, megspékelve egy vérbeli sci-fi alapelemeivel.

Forrás: Est.Tv Magazin