Kenneth Branagh bevetése a jól ismert szerepkörbe akkor egyszeri kísérlet volt, most azonban úgy tűnik, megtalálta az igazit. Az Amerikai pite-szériában befutott, 25 éves Jason Biggs tökéletesen illik a karakter cipőjébe, és az sem utolsó szempont, hogy vele az életmű különös jelentőségű motívuma, zsidó üldözési mánia is visszahozható. 
 
Maga a mester egy igen fontos mellékszerepben tűnik fel: ő hősünk afféle szellemi atyja, akivel hosszú délutánokat beszélgetnek át a Central Parkban. Pontosabban Jerry (Biggs) inkább csak témaként dobja fel saját vívódásait, mire David (Allen) végeérhetetlen fejtegetésekbe bocsátkozhat, amelyek egyenként felérnek egy-egy humorista magánszámmal. 
 
Ahogy a magyar cím ígéri, természetesen ismét a szex körül forog a cselekmény: Jerry, a feltörekvő humorista összejön egy fantasztikus lánnyal, Amandával, a kezdő színésznővel, sebtiben össze is költöznek, aztán egy idő után valahogy nem működik köztük a dolog. Van hát mit magyarázni, csillogtatva intellektuális és pszichológiai mélységeket, ami - mint egy vérbeli Woody Allen-filmben - elképesztően humoros szövegek és kiakasztó szituációk sorának kreálására lesz ürügy. A házi fegyverkezési láz témája pedig olyan aktuálpolitikai csipkelődésbe torkollik, ami ritka az alkotónál. 
 
A Csak az a szex... az író-rendező legjellegzetesebb remekeit idézi, olyanokat, mint az Annie Hall vagy a Manhattan. A régi jó recept cseppet sem friss már, az alkotói hév is fáradt kissé, de a rutin azért működik, a fiatal színészek is sokat dobnak a produkción, az eredmény pedig felettébb szórakoztató.