Így esik meg, hogy a szép dr. Miranda Grey egy furcsa éjszaka után arra ébred, hogy a rács másik oldalára került a saját intézetében, ápolói pedig azzal a nem túl jó hírrel fogadják, hogy lemészárolta a saját férjét, aki történetesen a börtön igazgatója volt. Mindez - meg a várható büntetés és a vacak börtönkoszt - nem elég: Mirandát ijesztő látomások kezdik gyötörni, és lassan kiderül, hogy valaki, vagy valami üzenni akar neki, és az üzenetek formájából kiindulva nyilván nem valami lényegtelen dolgot. 
 
A rendező Mathieu Kassovitz (Gyűlölet, Bíbor folyók) - akinek, előző filmjeit is figyelembe véve valószínűleg vannak szadisztikus hajlamai - szépen megdolgoztatja Halle Berry-t, kinek mindenféle szenvedést és megpróbáltatást kell magára vállalnia, bár ez többnyire jól áll neki. Kassovitz ezen felül sikeresen teremt nyomasztó, de nagyon hatásos atmoszférát és remek képi világot, azonban másra már nem maradt energiája. Jólértesült források szerint a forgatókönyvet csak a forgatás közben kezdték összepofozni, és ez látszik is, mivel jócskán kidolgozatlanok a karakterek és az erős kezdés után a sztori lassan légüres térbe kerül, amin nem segít a kiszámítható lezárás sem, ahol a főgonosz most is van olyan ostoba, hogy nekiálljon elmagyarázni, hogy mit miért is tett, ahelyett, hogy elintézné amit és akit kell. 
 
Ezen kívül van még egy utolsó rossz hír: a szépséges Penélope Cruz ezúttal korántsem szépséges, mivel zilált idegzetű bentlakót alakít, ráadásul keveset is láthatjuk. Nyilván azt történt, hogy Tom Cruise hollywoodi kapcsolatain keresztül levajazta, nehogy túlságosan elszálljon kedvese karrierje.