Közben a KISZ meghirdeti, a Ki mit tud?-ot, amelynek győztesei kimehetnek a helsinkii VIT-re, ami ugyebár a vasfüggönyön túl van, és maga az édes élet – bár egy másik Édes élet Fellinitől pont a mozikban megy, a dús keblű Anita Ekberggel. És a Ki mit tud?” meg az a vadítóan erotikus „Édes élet” hatására egyszeriben felbolydul a háztömb, és elszabadul a pokol. Boldog-boldogtalan jelentkezik a „Ki mit tud”-ra, hogy kiszabadulhasson innen, hiszen a győztesek kiutazhatnak a Helsinkibe, ami a grízes tészták és klottgatyák sajátos világnézetéből már majdnem Amerika. Azután sok-sok bonyodalom, még több sláger, ármány, szerelem és mulatság után kiderül, hogy itt a véletlent sem bízzák a véletlenre, és senki se abba a révbe érkezik, amelybe be(n)evezett. De ez nem olyan nagy baj, ha valaki történetesen imád élni. És ők imádnak. 
 
Timár Péter már 1985-ben az Egészséges erotikával már bebizonyította, hogy egyrészt remekül ért a burleszkhez, másrészt a „cucialista” valóság abszurd ábrázolásához. A rendező itt könnyedebb, szórakoztatóbb módon vonultatja fel a kor meghatározó figuráit – mindenki egy-egy esettanulmány a diliházból –, és külön pikantéria, hogy a Simon bá' szerepében remeklő Gálvölgyi János maga is „kimittudos” volt. De itt nem politikai szatíráról, hanem egy gegparádéról van szó, ahol kinek-kinek megvan a maga pár perce a dicsőségre – Reviczky Gábor, Nagy Natália, Cseh Tamás, vagy Dolák-Saly Róbert – tisztára, mint a Ki mit tud?-ban. És persze az is szól, hogy Kicsit szomorkás a hangulatom máma…