Kinek ne lenne legalább egy olyan barátja, aki képtelen bármit is egyszerűen elmesélni, de minél többet és nagyobbat lódít, annál szórakoztatóbbá válik? Mert a hazugság csak akkor marad hazugság, ha valakinek hasznot hajt vagy másnak kárára van, különben valami egész másnak nevezzük. Ez Tim Burton (Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája) filmjének alaptétele, ő pedig aztán tényleg otthon van a valóságtól messze elrugaszkodott történetek világában.
A bérmunkában elkövetett fantáziátlan Majmok bolygója remake után Burton ismét egy szürreális mesét mond el, melynek hőse, Edward Bloom már kisgyerek korától megrögzött füllentő, akivel - elmondása szerint - elképesztő dolgok estek meg, amerre csak járt. Most azonban, öregen és halálos betegen kénytelen szembenézni az egyetlen emberrel, aki soha egy szavát sem hitte: a saját fiával.
A Nagy hal nem egy összefüggő történet, hanem fantasztikus utazások egész sora, amelyek során az ifjú Bloom (Ewan McGregor) olyan elképesztő lényekkel találkozik, mint Karl, a jámbor óriás, egy üvegszemű boszorkány, a koreai sziámi ikrek és persze a hatalmas hal. A történetek olyan fantasztikusak és olyan valószínűtlenek, hogy nem csoda, hogy az ifjabb Bloomnak nehéz eldöntenie, hogy vajon ki is az ő apja, bár a végére kiderül egy`s más. Akinek ez a fantáziavilág bejön, az imádni fogja a filmet, akinek kevésbé, annak talán zavaró lehet a díszletek szándékos eltúlzottsága, a történet szaggatottsága és kisebb következetlenségei. A színészekre viszont semmi panasz nem lehet: Ewan McGregor a Trainspotting óta nem volt ilyen jó és szórakoztató, Albert Finney, az angol újhullám nagy öregje pedig soha életében nem volt még rossz. Ehhez vegyük még Hollywood legjobb karakterszínészeit, remek képi világot és zenét, és kapunk egy szentimentális, mégsem csöpögős, elvarázsolt, de nem elszállt mesét, valahol félúton Forrest Gump és Münchansen báró közt. Az óriás pedig garantáltan igazi.
A Nagy hal nem egy összefüggő történet, hanem fantasztikus utazások egész sora, amelyek során az ifjú Bloom (Ewan McGregor) olyan elképesztő lényekkel találkozik, mint Karl, a jámbor óriás, egy üvegszemű boszorkány, a koreai sziámi ikrek és persze a hatalmas hal. A történetek olyan fantasztikusak és olyan valószínűtlenek, hogy nem csoda, hogy az ifjabb Bloomnak nehéz eldöntenie, hogy vajon ki is az ő apja, bár a végére kiderül egy`s más. Akinek ez a fantáziavilág bejön, az imádni fogja a filmet, akinek kevésbé, annak talán zavaró lehet a díszletek szándékos eltúlzottsága, a történet szaggatottsága és kisebb következetlenségei. A színészekre viszont semmi panasz nem lehet: Ewan McGregor a Trainspotting óta nem volt ilyen jó és szórakoztató, Albert Finney, az angol újhullám nagy öregje pedig soha életében nem volt még rossz. Ehhez vegyük még Hollywood legjobb karakterszínészeit, remek képi világot és zenét, és kapunk egy szentimentális, mégsem csöpögős, elvarázsolt, de nem elszállt mesét, valahol félúton Forrest Gump és Münchansen báró közt. Az óriás pedig garantáltan igazi.
Big Fish
amerikai filmdráma, 125 perc, 2003
Elbűvölő mese egy merész fiatalemberről, aki nekivág a világnak, amelyet ő maga talált ki, és amelyet óriások és boszorkányok népesítenek be. Minden megtörténhet, és talán már meg is történt!
rendező:
Műsoron a TV-ben
Linkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek