Az amerikaiak csodalova egy bizonyos Seabiscuit volt, egy makacs természetű, göcsörtös lábú, kistermetű mén, aki élete nagy részében nem nyert semmilyen versenyt. Ám a sors úgy hozta, hogy a gazdasági válság sötét éveiben egy sokat látott autómágnás úgy döntött, hogy belekóstol a lóversenyzésbe és felfogadott egy halk szavú trénert, aki pont ebben a lóban látott fantáziát, és hozzá egy sikertelen, félszemű zsokét vett fel. A valószínűtlen páros aztán szép sorban elkezdte megnyerni a nagy díjakat és hamarosan Amerika kedvenceivé váltak, mivel az emberek bennük láttak reményadó példát. 
 
Persze a Vágta egy igazi szirupos, szájbarágós tanmese, amelynek minden képsorából és minden mondatából nagy igazságok csöpögnek, de ez furcsa módon nem ciki. Pedig a főszereplők által elszenvedett drámák és sorscsapások lassan a görög tragédiák szintjét súrolják, Gary Ross rendező mégis mindig tartja a helyes arányt a komoly, az izgalmas és a könnyed elemek adagolásánál, a végén pedig úgyis minden jóra fordul. Ráadásul ehhez igazán pompás kis színészgárda áll rendelkezésére: Jeff Bridges most is nagy magabiztossággal és impozánsan játszik, csakúgy, mint Chris Cooper, és talán csak Tobey „Pókember” Maguire az, aki nem elég meggyőzően elszánt a pici zsoké szerepében. 
 
Bár a film szépséghibája az aránytalanul vontatott felvezetés, de aztán ahogy elkezdődnek a futamok, a tempó is felgyorsul, és több versenyjelenet egyenesen káprázatos. Ezeken Seabiscuitet vagy tucatnyi különböző ló játssza - külön sport lehetne csak arra figyelni, hogy éppen melyiket mutatják. Szeretettel ajánljuk e filmet minden kedves, lóversenyre csak szilveszterkor járó sznobnak is!