Kérdés, hogy Luca Guadagnino miért adott ilyen félrevezető címet filmjének – most kivételesen nem az itthoniak bénázták el a dolgot, csak hűen lefordították az eredetit. Erre azért fontos kitérnünk, mert egy esetleges csalódástól szeretnénk megkímélni mindazokat, akik a cím révén egy új tengerentúli romkomra számítanak.
Guadagnino filmje ugyanis nagyon nem hollywoodi, és még annyira sem komédia. Ellenben túlteng benne a romantika és a szenvedély, amolyan olaszosan, de szerencsére klisék nélkül.
A cselekmény a dúsgazdag, milánói Recchi család élete körül bonyolódik. Ahogy halad előre történet, úgy bontakoznak ki előttünk szereplőink, s lassan felsejlik, hogy kinek mi a funkciója a patriarchális modellben. A film Emma (Tilda Swinton), az orosz származású asszony – akinek arisztokratikus visszafogottsága mögött egy tépelődő, bizonytalan, szeretetre és szerelemre vágyó nő rejtőzik – szemszögéből láttatja a többiek életét és egymáshoz fűződő viszonyaikat. A cselekményt az ő személyiségének fejlődése, és vágyai megfogalmazódása alakítja, a történet tétje pedig, hogy sikerül-e kiszabadulnia a biztonságos, de üres élet börtönéből, és kérni egy új esélyt a sorstól. A válasz Antonio személyében érkezik, de a tiltott szerelemért végül mindenkinek nagy árat kell fizetnie.
Bár az ibseni Babaház-tematika újragondolt feldolgozása egy kicsit vontatottra sikerült, Guadagnino következetesen, a feszültséget jól adagolva vezeti végig a nézőt a történeten, a koherens képi világ és hangulat pedig külön dicséretet érdemel.
A cselekmény a dúsgazdag, milánói Recchi család élete körül bonyolódik. Ahogy halad előre történet, úgy bontakoznak ki előttünk szereplőink, s lassan felsejlik, hogy kinek mi a funkciója a patriarchális modellben. A film Emma (Tilda Swinton), az orosz származású asszony – akinek arisztokratikus visszafogottsága mögött egy tépelődő, bizonytalan, szeretetre és szerelemre vágyó nő rejtőzik – szemszögéből láttatja a többiek életét és egymáshoz fűződő viszonyaikat. A cselekményt az ő személyiségének fejlődése, és vágyai megfogalmazódása alakítja, a történet tétje pedig, hogy sikerül-e kiszabadulnia a biztonságos, de üres élet börtönéből, és kérni egy új esélyt a sorstól. A válasz Antonio személyében érkezik, de a tiltott szerelemért végül mindenkinek nagy árat kell fizetnie.
Bár az ibseni Babaház-tematika újragondolt feldolgozása egy kicsit vontatottra sikerült, Guadagnino következetesen, a feszültséget jól adagolva vezeti végig a nézőt a történeten, a koherens képi világ és hangulat pedig külön dicséretet érdemel.
Io sono l'amore
olasz filmdráma, 120 perc, 2009
Mélyen szenvedélyes és romantikus film a nagy szerelemről Milánó milleneumakor.
rendező:
Forgalmazza: Szuez Film
Bemutató: 2010. november 25.
Bemutató: 2010. november 25.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
2 komment|Szólj hozzá!
Kerdes, h zsinora hol tanult olaszul...? :-)
Balint
|
2010-12-03 12:54:56
Sorry, de film cime magyarul annyit tesz: A szerelem én vagyok. Igy már kicsit másképp hangzik, nem? :-)
András
|
2010-11-29 22:10:37
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek