Könnyűnek tűnik, hiszen van, mikor csak egy adott történetet kell vászonra vinni, megőrizve a karaktereket és a hangulatot, de igazából nehezebb, mint gondolnánk - és számos balul sikerült kísérletet láthattunk már e tárgyban. Jelen esetünkben azonban egy egészen speciális helyzetről van szó. Adott egy kiváló író és adott egy kiváló rendező, egy remek alapanyag és kérem szépen egy hasonlóan klasszis filmes feldolgozás. És hogy nevesítsük szereplőinket: Bohumil Hrabal, a cseh irodalom egyik nagyja, Jiří Menzel, a csehszlovák újhullám egyik kiemelkedő rendezője, és maga a mű, a Szigorúan ellenőrzött vonatok. A film a II. világháború vége felé játszódik egy cseh kisváros vasútállomásán, ahol szereplőink a háború ellenére élik jól megszokott kis életüket, a maguk különös problémáival.
 
Itt van például a kedves és félszeg segédtiszt, Milos, akinek egyetlen célja elveszíteni már-már kínossá váló szüzességét, de feletteseinek is megvan a maguk kis foglalatossága; az állomásfőnök galambtenyészetének él, míg Tapicska forgalmista unalmában a távírász lány fedetlen hátsóját pecsételi tele egy éjszaka. Így zajlik az átlagos élet a harcok közepette ezen a különleges állomáson, ahol nem mellékesen naponta húznak el az egyre szigorúbban őrzött vonatok, ám Milos egy különös véletlen folytán mégis a háború aktív részesévé és elszenvedőjévé válik. Menzel remekül őrzi meg az író egyedi és utánozhatatlan stílusát (ezt a jó szokását megőrizte a későbbi Hrabal-adaptációkban is), és a különös karakterek és a finoman ábrázolt cseh korhangulat is mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy egy irodalmi klasszikus méltó, Oscar-díjjal is elismert feldolgozásáról beszélhessünk.

Forrás: Est.Tv Magazin