Talán az, hogy a reflektorfénybe kerülés anatómiáját dolgozza fel, vagy az, hogy egy, pontosabban két gyilkossági ügyre épül. A csábos revüsztár Velma Kelly ugyanis lepuffantja férjét és húgát, amikor kiderül, hogy azok összeszűrték a levet, a szürke kis Roxie Hart pedig szeretőjét lövi le, amikor az el akarja őt hagyni. Mindkét hölgy védelmét a híres ügyvéd, Billy Flynn vállalja el, akinek bevált módszere, hogy ügyfeleiből szenzációt kreál és a közönség kedvenceivé teszi őket. Flynnek könnyű a dolga, hiszen 1929-et írunk, és Chicagóban járunk, a közönség pedig imádja a felhajtást, a botrányt és a sztárokat. Roxie, aki egész életében a rivaldafényre vágyott, most megkapja, amit akart: ugyanolyan sztár lesz, mint egykori bálványa, Velma.
 
Csakhogy a két sztárocska nehezen tűri el egymás sikerét, és ahol tudnak, ott tesznek be a másiknak, és itt bizony vérre megy a játék, hiszen közeledik mindkettőjük tárgyalása. A nem túl csavaros történet nyilvánvalóan csak ürügy az éneklésre és a táncra. A jelenetekhez illeszkedően egymást váltják a szomorú, vidám vagy éppen dühödt dalok és a hozzájuk illő koreográfiák, amelyek Roxie képzeletvilágához tartoznak, de nagyon is elevenek. A rengeteg szín, mozgás és csillogás megteszi a hatását (csakúgy, mint a sok hosszú láb, mély dekoltázs és vörös rúzs). Vagyis a hihetetlenül profi módon megtervezett és kivitelezett sürgés-forgás végül mindenképpen elcsavarja a fejünket - ezek után nem csodálkozhattunk, amikor a rendezőről kiderült, hogy eleve koreográfusként kezdte pályafutását a Broadwayn.
 
Forrás: Est.Tv Magazin