Hőse, bizonyos Porter sötét karakter, tolvaj és gyilkos, akinek nem gond valakinek az orrából kitépni a piercinget vagy gond nélkül ver félholtra nőket, ha szerinte megérdemlik, szóval nem az a csibészes mosolyú típus. A durvaság már csak azért is indokolt, mert a Visszavágó valójában John Boorman 1967-es klasszikusa, a Point Blank (A játéknak vége) feldolgozása, az itt ábrázolt erőszak az old school gengszterfilmek sajátja, és furcsa módon ez itt kifejezetten modernnek tűnik. De vissza Porterhez! Amikor egy ravasz terv segítségével ő és társa megszerzi egy kínai banda pénzét, az osztozkodásnál beüt a ménkű, mivel társa lenyúlja Porter pénzét, azután a feleségét, majd két golyót ereszt a mellkasába. Ám ilyenkor érdemes biztosra menni, mert hősünk alig öt hónap után ismét felbukkan, kemény és könyörtelen.
 
Vissza akarja kapni a pénzét, és még Val új főnökei, a Társaság nevű új bűnszövetkezet vezetői is szigorúan kénytelenek konstatálni, hogy Porter senkit és semmit nem kímél. A trükk persze az, hogy Mel Gibsonnak automatikusan drukkolunk, pedig csak egy hajszál választja el a gyönyörűen fényképezett film többi mocskos bűnözőjétől, és van itt mindenféle gazfickóból és rosszlányból - különösen Lucy Liu emlékezetes egy ázsiai dominátrix szerepében. Pedig a Visszavágó nehezen született meg, bemutatója egy évet csúszott, mert a forgatás vége előtt kirúgták Brian Helgeland rendezőt, noha az két nappal korábban kapott Oscar-díjat a Szigorúan bizalmas forgatókönyvéért, az addig leforgatott anyagnak pedig a harmadát kidobták és újat készítettek helyette, ma sem tudni pontosan, miért.
 
Forrás: Est.Tv Magazin