Tudom, hogy fellengzős szavak ezek, de a film a Reagan-korszak kapitalizmusértelmezését, a yuppie életforma és gondolkodás megjelenését dokumentálja – és ha valaki azt hitte, hogy egyszerű brókerfilmről van szó, érdemes belegondolni, hogy a rendező Oliver Stone (A szakasz, JFK), milyen őszintén és készségesen szokott hazája problémáiról vallani. Mellesleg Stone apja maga is bróker volt, így lehet némi freudi elem ebben a vallomásban a néha valóban piszkos szakmáról.
 
Ennek ellenére vannak, akik egyfajta a brókerkézikönyvként tekintenek a Tõzsdecápákra – sok fiatal amerikai üzletember állítólag kívülről fújja a párbeszédeket – és nem túlzás azt sem állítani, hogy a film többet nyom a latban a Wall Street emberi erőforrásának utánpótlásában, mint akárhány fejvadász együtt. 
 
A fiatal tőzsdeügynök, Bud Fox (a szüziesen ártatlan Charlie Sheen) példaképe Gordon Gekko (a feltűnően elemében lévő Michael Douglas), a nagypályás brókerkirály. A lélektelen pénzembernek semmi sem drága, semmi sem értékes, csupán egyetlen dolog érdekli: a siker – és ami azt illeti, a bosszú is fűti, mert mindenfajta kudarc úgy égeti, mint a sav. 
 
Bud leghőbb vágya, hogy neki dolgozhasson, és ez a vágy egy szép napon teljesül, de azon az áron, hogy azt a kis légitársaságot, amelynek apja több mint húsz éve dolgozik, tálcán kínálja fel Gekko legújabb spekuláns üzletéhez. De vajon tényleg megér mindent a pénz és a siker? Vajon elnyeri a büntetését az, aki mások életét teszi tönkre? Ma is aktuális kérdések – nem csoda, hogy Török Feri is megcsinálta a maga brókerfilmjét. 
 
Forrás: Est.Tv Magazin