A neves dokumentumfilmes, Almási Tamás (Szívügyem, Sejtjeink) csaknem harminc évvel legutóbbi nagyjátékfilmje, az 1980-as Ballagás után jelentkezik újabbal.
Almási annak idején első játékfilmjében a „negyedik cések” lázadásának ábrázolásával nagyon jól ráérzett egy generáció életérzésére. Sajnos új művéről nem mondhatjuk el ugyanezt - igaz, jóval nagyobb fába vágta a fejszéjét: a rendszerváltást próbálta feldolgozni egy tragikus szerelmi történet keretei közé ágyazva. A Márió, a varázsló tehát akár hiánypótló alkotás is lehetne, hiszen egy igazán jól eltalált és jól sikerült „rendszerváltásfilmre” még mindig várunk - és úgy tűnik, fogunk is még egy ideig.
Pedig Almási műve reményt keltően kezdődik: monoton, súlytalan jelenetek adják vissza a kelet-magyarországi falucska és lakosai életének posványosságát. Ebbe a közegbe - és főhősnőnk, Vera szívébe - tör be az olasz cipőgyáros, Mario, aki üzemében lehetőséget biztosít a község asszonyainak a munkára, divatra, új életre. Amikor azonban ki kéne bontakoznia a nagy drámának, fals hangok vegyülnek a filmbe: a színészvezetés hiányosságai, a forgatókönyv keresett, erőltetett mondatai, az atmoszféra hiánya miatt szabályszerűen kínos képsorok következnek és zárják a filmet.
Az egész Magyarországot jelképező nőalak szimbólumként ugyan jól működik, ahogy a film többi metaforája is, de egy játékfilmben sajnos nem csak ezeknek kell működniük. A Márió, a varázslót fedje a feledés jótékony leple - Almásinak inkább nagyszerű dokumentumfilmjeit jegyezzük meg!
Pedig Almási műve reményt keltően kezdődik: monoton, súlytalan jelenetek adják vissza a kelet-magyarországi falucska és lakosai életének posványosságát. Ebbe a közegbe - és főhősnőnk, Vera szívébe - tör be az olasz cipőgyáros, Mario, aki üzemében lehetőséget biztosít a község asszonyainak a munkára, divatra, új életre. Amikor azonban ki kéne bontakoznia a nagy drámának, fals hangok vegyülnek a filmbe: a színészvezetés hiányosságai, a forgatókönyv keresett, erőltetett mondatai, az atmoszféra hiánya miatt szabályszerűen kínos képsorok következnek és zárják a filmet.
Az egész Magyarországot jelképező nőalak szimbólumként ugyan jól működik, ahogy a film többi metaforája is, de egy játékfilmben sajnos nem csak ezeknek kell működniük. A Márió, a varázslót fedje a feledés jótékony leple - Almásinak inkább nagyszerű dokumentumfilmjeit jegyezzük meg!
magyar filmdráma, 92 perc, 2007
A kilencvenes évek elején egy kis magyar faluba elegáns olasz cipőgyáros érkezik. A dokumentumfilmes Almási közelmúltat álmod.
rendező:
Forgalmazza: HungariCom
Bemutató: 2008. november 6.
Bemutató: 2008. november 6.
1 komment|Szólj hozzá!
Egy bővebb kritika:
http://www.scriptorium.eoldal.hu/cikkek/filmtekercs/elszabott-cipok
http://www.scriptorium.eoldal.hu/cikkek/filmtekercs/elszabott-cipok
deep
|
2008-11-10 10:46:24
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek