Legutóbbi munkájában Terry Gilliam megmutatta, milyen az, amikor szokatlanul normális - a Grimmel párhuzamosan készült Tideland ezzel szemben még a rendezőtől megszokotthoz képest is abnormális.
Főhőse egy kislány, akinek mindkét szülője kemény narkós. Anyja ennek következtében a film legelején meg is hal, így Jeliza-Rose és apja útra kelnek a férfi felmenőinek vidéki házába. Ezzel pedig a film mind távolabb kerül a realitástól. Lassanként rá kell jönnünk, hogy Gilliam műve nem is annyira valós helyszíneken, mint inkább a kislány zavart tudatában, pontosabban tudatalattijában játszódik.
Szépen jelzi mindezt a Tideland formavilága is: a vidéki színhelyen valószínűtlenül sárga búzamezők közt járunk, a Jeliza-Rose levágott Barbie-fejeihez kapcsolódó vizuális trükkök pedig a Monty Python morbid animációs betéteit idézik. Ehhez idomul a színészi játék is: míg a kislányt megformáló Jodelle Ferland igazi komédiás, és nagy kedvvel adja elő a drámakirálynőt, addig a Dellt játszó Janet McTeer alakítása irreális, túlzó, szinte a mesebeli gonosz boszorkát idézi.
A Tideland ezenkívül kész csemege azok számára, akik szeretnek különböző utalásokat vadászni a filmekben. Gilliam elég egyértelműen idézi meg az Alice Csodaországban meséjét, az elhagyatott ház és a mumifikálás motívuma pedig a Psychóra utal. A film ugyanakkor dúskál az önidézetekben is (A Halászkirálytól a Félelem és reszketés...-ig). Fontos különbség azonban, hogy a rendező korábbi műveiben mindig megjelent a hétköznapi világ is, azaz volt összehasonlítási alapunk, ami itt teljesen hiányzik - és ettől csak még betegebb lesz az egész.
Szépen jelzi mindezt a Tideland formavilága is: a vidéki színhelyen valószínűtlenül sárga búzamezők közt járunk, a Jeliza-Rose levágott Barbie-fejeihez kapcsolódó vizuális trükkök pedig a Monty Python morbid animációs betéteit idézik. Ehhez idomul a színészi játék is: míg a kislányt megformáló Jodelle Ferland igazi komédiás, és nagy kedvvel adja elő a drámakirálynőt, addig a Dellt játszó Janet McTeer alakítása irreális, túlzó, szinte a mesebeli gonosz boszorkát idézi.
A Tideland ezenkívül kész csemege azok számára, akik szeretnek különböző utalásokat vadászni a filmekben. Gilliam elég egyértelműen idézi meg az Alice Csodaországban meséjét, az elhagyatott ház és a mumifikálás motívuma pedig a Psychóra utal. A film ugyanakkor dúskál az önidézetekben is (A Halászkirálytól a Félelem és reszketés...-ig). Fontos különbség azonban, hogy a rendező korábbi műveiben mindig megjelent a hétköznapi világ is, azaz volt összehasonlítási alapunk, ami itt teljesen hiányzik - és ettől csak még betegebb lesz az egész.
Tideland
angol-kanadai filmdráma, 110 perc, 2005
Mitch Cullin kultregényének feldolgozása, melyben egy kegyetlen körülmények és heroinista szülők között élő kislány világa tárul elénk. Alíz fél és reszket Psycho-országban.
rendező:
Forgalmazza: Másképp Alapítvány
Bemutató: 2007. szeptember 6.
Bemutató: 2007. szeptember 6.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek