Aztán vettem csak észre a „romantikus dráma” besorolást, ami megszilárdította még képlékeny álláspontomat. Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy kettős életet éljen? Vagy akár többet? Na, aki igen, az biztosan olvasta az Ötödik Sallyt, aztán elment tőle a kedve. Vagy ha nem, még mindig ábrándozik róla. Főszereplőnk, Marie Willis számára azonban ez az állapot a mindennapos valóság. Amúgy gondos családanya, aki egy barátságos francia falucskában neveli elbűvölő gyermekeit, ugyanakkor ő Marty is, egy híres New York-i könyvkiadó energikus, talpraesett ügynöke. Azért a második személyiségnek választhatott volna valami menőbbet egy könyvügynöknél. Mindketten tudnak a másik létezéséről, mivel ha Marie elalszik, akkor Martyként ébred fel, és fordítva. Kíváncsi lennék, a gyerekek mit szólnak ehhez, nappal anyu, este anyuturbó 2. De mégis, a két merőben ellentétes szerep egész jól megfér egymással egészen addig, amíg közbe nem lép a szerelem. Azt hiszem, ez hülyeség.
 
Aki olvasott már e tárgyban, és aki nem, az is beláthatja, hogy a szervezetet mennyire megviselheti e váltott, és teljességgel kettős életforma, még ha a fikció talaján maradunk is. Na, és erre jön rá még a szerelem, ami aztán borítja a bilit! Marie beleszeret Williambe, Marty pedig Aaronba. Ahogy a két kapcsolat egyre komolyabb lesz, úgy csúszik ki Marie és Marty lába alól a talaj, amit biztosan szépen le lehet filmezni, de komoly orvostudományi szakfolyóiratba el ne küldjék! El lehet-e egyáltalán élesen választani egymástól az álmot és a valóságot? És ha el is lehet, miért nem lehet a filmben?