Kiváltképp, ha oly neves arcok jegyzik azt, mint jelen alkotásunkban, úgy gondolom nyugodt lehetek a minőség felől. Sajnos mindnyájan ismerhetjük a múlt századi, de a történelemben egyedüliként kimagasló népirtás folyamatát, ám nem sokszor pillanthatunk a történelmi alakulások kárpitja mögé. Ezt kísérli meg esti filmünk, ami nem a borzalom technikai részére, inkább létrejöttének körülményeire keresi a magyarázatot, ami egy idő után nagyon is technikai jelegű „problémává” nőtte ki magát. Az ipari méreteket öltő gyilkolás precíz, és hatékony gépezetének üzemeltetése nem egyszerű dolog. 1942-ben, az amerikaiak hadba lépése után már körvonalazódott a német parancsnokság előtt a vereség gondolata, de legalábbis számolni kellett már e lehetőséggel is.
 
A bukás árnyékában azonban nem a kapituláció kereteit kezdik el lefektetni, sokkal inkább nagyobb hangsúlyt fektetnek az ideológiai töltet maximális kiaknázására. A Führer kétségbeesett lépésre szánja el magát. berlini luxuslakosztályába titkos találkozót hív össze, ahova neves német tudósok, jogászok és orvosok hivatalosak. A találkozóról semmilyen feljegyzés nem készülhet, és a jelenlévők sem beszélhetnek soha erről a külvilágnak. A tárgyalás központi kérdése nem más, mint a "végleges megoldás" a zsidók teljes likvidálására, ami már addig is számos „kollokvium” témája volt, de ezen a ponton ideje volt már a gyakorlatba is átültetni az évek óta finomított elméletet. Sajnos a háború még jó ideig elhúzódott, lehetővé téve, hogy az emberiség legnagyobb mészárlása ne a fronton, hanem a hátországban, és a fejekben menjen végbe. „Der spring noch auf..”