A 73 éves korában (1985-ben) agyvérzés következtében lebénult olasz mester élni akarása és bámulatos szellemi muníciója győzedelmeskedett a makacs, mozdulatlan anyag béklyója fölött; 10 évvel az eset után fiatal kollégája, Wim Wenders segítségével filmre vitte '83-ban publikált Egy sosem volt szerelem krónikája című kötetének négy kis novelláját. A szkeccsfilm a vágy és beteljesületlen szenvedély metaforikus közegében merítkezik meg, alakjai égi szerelemre vágynak, gyilkolnak, elhagynak és rátalálnak, vívódnak és végül Istennek áldozzák maguk. Az Antonioni-féle termékeny bizonytalanság itt elvont sorsszerűséggé transzformálódik, ami puha ködként telepszik a fragmentált műre. Wenders az epizódok közötti átkötő részeket, valamint a művet közrefogó keretjátékot (prológust és epilógust) készítette.
Jóllehet nem beszélhetünk korszakalkotó filmremekről, és egyértelmű az is, hogy a Túl a felhőkön nem tekinthető sem Antonioni, sem Wenders eddigi életművének csúcspontjaként, azonban elvitathatatlan értékű gesztusfilm és lenyűgöző mesterségbeli tudást tükröző szívbemarkoló szerelmi szonáta. Továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy három nemzedék világsztárjait vonultatja fel.
Linkek
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek