Szeretők
Cosa voglio di piu, 2010 Színes, feliratos olasz–svájci dráma, 126 perc
2010. szeptember 23 - 29.
A házasságtörés az európai művészfilmek egyik kedvenc témája, mit ne mondjak, kliséje, de a sokat mondó és az érzelmek széles skáláját ígérő felvetésből vajmi ritkán születik maradandó alkotás. A címével gyakorlatilag az egész történetet lefestő szeretők sem kivétel a szabály alól.

Anna (a sem nevében, sem külsejében nem olaszos Alba Rohrwacher) harmincas évei elején jár, egy biztosítónál dolgozik, és van egy kedves, mackós, de nulla szexuális vonzerőt sugárzó barátja, és amikor nővére egy hajnalon az orra előtt szüli meg kisbabáját, el kell gondolkodnia azon, hogy mit is akar az élettől. És úgy tűnik, hogy pont a nagy szőrös szenvedély hiányzik a mindennapjaiból, hiszen pár másodpercnyi gondolkodás után egy idegen férfi karjaiba omlik egy vállalati buli után.

Az illető Domenico (Pierfrancesco Favino), akit viszont két kislány és egy nyúzott feleség is várja otthon, aki nyilván ismeri már annyira, hogy ne bízzon meg teljesen benne. Innentől már minden tökéletesen ismerős: a titkos légyottok leszervezése, a kétség, a bűntudat, a kimondatlan szabályok felrúgása mindkét oldalról és a majdnem lebukások és a fájdalmas finálé – nehéz is igazán izgulni a tilosban járó szeretők miatt. Silvio Soldini (Tangó és tulipán) talán közhelyes történetet választott és épített fel, a színhelyül szolgáló Milánónak se nagyon hagyott helyet, de színészei végig kiemelkedő teljesítményt nyújtanak hálás szerepekben, hiszen itt minden az elfojtatlan érzelmekről szól.

Vízer
2010.09.16