- Mi a kedvenc helyetek Budapesten?

Fanni: Igyekszem mindig azt kedvelni, ahol éppen vagyok. Szeretem, ha madártávlatból lehet látni a várost, ezért minden magaslati pontot kedvelek (ezért is lakom az ötödik emeleten. (nevet) Szeretek elidőzni a hidakon, ahonnan jó messzire ellátni... Gyerekkoromban sokat lógtunk a Várban, mai napig szívesen járok arrafelé. Alapvetően azokat a helyeket szeretem, ahol régi világok hangulata érződik a levegőben.  

Peti: Teljes mértékben belvárosi srác vagyok, viszont mégis természetfüggő. Ezt a kettősséget leginkább a pesti rakparton érzem, mondjuk a Parlament és a Margit híd között. Sokszor ülök ki valamelyik padra reggelizni (kakaós tejes zacskó leharapott csücsökkel, briós), vagy gondolkodni valamiről. Szoktam is mondani a barátaimnak, amikor kilépünk a Falk Miksa utcában a házunk kapuján és elindulunk a Duna felé, hogy „Üdvözöllek az irodámban…” Ők meg így szoktak felelni: „Szép tágas…” 

Gábor: Nekem sajnos itt Budapesten nincs ilyen. Ugyan vannak szép és jó helyek, de ettől még egyik sem a kedvencem, nemigen járok egy adott helyre megrögzötten. Ha jól érzem magam, akkor szinte bárhol jó, de nekem leginkább a nyugalom, a természet közelsége és relatív elszigeteltség az, ami kedvenccé tud tenni egy helyet. Például Rákospalotán, a nagymamám kertjében, az ecet- és akácfa árnyékában, egy jéghideg bodzaszörp társaságában... Na, ott már rezeg a léc. 

- Több mint húsz díjat zsebeltetek be eddig, melyikre vagytok a legbüszkébbek? 

Fanni: Minden díjhoz sok emlék és pozitív érzés kötődik... Én pályánk kiemelkedő pontjainak a Jazzy dalverseny győzelmét, és a franciaországi világverseny első díját tartom... De minden időszakunkban épp ott és akkor az az elismerés volt a leglényegesebb és legfontosabb, amit kaptunk.  

Peti: Kétféle zsűri létezik, az egyik azt ítéli meg, vajon neki tetszik-e az adott produktum. Ez nyilván szubjektív megítélés. A másik viszont azt ítéli meg, vajon másoknak tetszik-e majd a zenénk. Mindkét fent említett díjunk esetében a zsűri érdemesnek talált minket, hogy valamilyen formában segítsék további karrierünket, vagyis szélesebb közönséghez juttattak bennünket. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen több mint egy egyszerű szubjektív véleményezés. 

Gábor: Én személy szerint mindre büszke vagyok. Tán az ember önbizalmának jobban hízelegnek a nevesebb versenyeken elért díjak, de a kicsikért is ugyanolyan keményen megdolgoztunk. És azt hiszem, ez a lényeg.

- Milyen terveitek vannak erre az évre? 

Fanni: Elkezdtünk az új lemez anyagán dolgozni. Szövegírás, hangszerelés, meditálás a zenéken. Ez a jelen, a terv pedig az, hogy legyen ebből egy harmadik lemez. Gyönyörű „munka” és kihívás, köszönet érte a sorsnak, hogy van lehetőségünk rögzíteni, és van egy kiadó, aki szárnya alá vesz és örömmel fogadja az anyagainkat. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy minden így együtt van! 

Peti: Némi szünet után nekiálltunk Fanni újabb dalainak meghangszereléséhez. Ilyenkor mindig konkrét határidőt szabunk magunknak és azt mindig túllépjük, de nem baj, mert újabbat tűzünk ki. Bár az újabbat is túllépjük, ez motivál minket, és végül csak összeáll az anyag. Tény, hogy nem olyan zenekar vagyunk, akik túl gyorsan összedobnánk egy lemezt. Rengeteg ötletet, eldugott „zenei ajándékcsomagot” csempészünk a dalokba és ez időigényes. Most úgy döntöttünk, hogy decemberre elkészítjük az új lemezt. Tehát várhatóan a jövő év első felére készül el.  

Gábor: Amíg jó az idő, én motorozom, aztán majd ha újra összejön a banda, akkor összetesszük amink van és megnézzük, hogy mit lehet kisütni belőle.  

Sárközy Fanni − billentyűs hangszerek, ének, szerző, szövegíró 

Schneider Péter − gitár, szájharmonika, ének, vokál, szerző, szövegíró 

Pusztai Gábor − dobok, ütőhangszerek, dobprogramok 

2008 óta Szendőfi Balázs (basszusgitár) állandó közreműködőként segíti az együttes munkáját.