Faludy György élete a XX. század történelme. Kezdve a fasori Evangélikus Főgimnáziumi szemeszterektől a bécsi, berlini, párizsi és gratzi egyetemi tanulmányokon át az 1938-as emigrálásig. Majd Párizs jött, és Artur Koestler barátsága, majd a német bevonulás miatt az USA és Marokkó voltak állomásai. De hazatért. Mindennek ellenére. Mert hitt, és megbocsátott. Pedig húgát a fasiszták gyilkolták meg. Aztán a fasiszták ávósok lettek. Faludy pedig szálka maradt. Szálka A Rendszer szemében is. A kommunisták még a kommunistákat sem kímélték, nemhogy a szabad gondolkodókat. Recskre vitték, kényszermunkára, majd ’56-ban ismét az emigrációt választotta. London, Firenze, Málta és Torontó fogadták be. De magyarul álmodott, és magyarul sírt. 1988-ban hazatért. Kossuth-díjat kapott. Aztán négy éve megpihent az égi kávéház szegletén.

A Hangzó Helikon-sorozatban ezúttal a költőóriás személyes barátja, Gerendás Péter mesél Marrakechről, a párisi szépasszonyról, és ezerkilencszázötvenhat csillagáról.