A sorozatból készült, hamarosan bemutatásra kerülő film zenéjét az az Alan Silvestri jegyzi, aki a hetvenes évek eleje óta olyan darabokban igazgatta a hangszereket, mint a Forrest Gump vagy a Predator. A kötelező főcímzene - kis ráncfelvarrással - természetesen megmaradt, és az egyes tételekben nyomokban többször is visszatér. Pluszban kapunk még heroizmust, izgalmat és enumeratív lüktetést.

A most inkább a háttérbe tolt nagyzenekari összképbe nem mellékszálon elektronikát is beépítő Silvestri több évtizedes rutinja viszonylag kevés támadható felületet hagy a második generációs A-Team mozi zenei háttértörténésein. A film természetéből adódóan ráadásul a MacGyveres-szöszölős-rejtőzködős jelenetek visszafogott dinamizmusától az ezerrel pörgetett akciójelenetekig lehet dobálni a rendszerbe a csigolyarepesztő dobokat, rezeseket,  melyekre a HŐS szót gravírozták, de előkerül az elektromos gitár, itt-ott csipetnyi suttyóság és a legtöbbször domináns szerephez jutó, több rétegben egymásra pakolt, géppel kevert perkás jelenlét. Ez utóbbi adja meg nemcsak az egyes aláfestőzenék ritmusát, de egy a szokásosnál jóval erősebb és az aktuális hangulatot festeni képes vázat is, amibe aztán szép sorban beülnek a különböző hangszerek.  

Az Elrabolva című filmmel A+ kategóriás akciósztárrá váló Liam Neeson főszereplésével mozikba kerülő film - a trélerek alapján legalábbis - várhatóan nem akar majd többet kihozni magából, mint amire képes lehet,  így egy abszolút működőképes popcornakciómozit kaphatunk. Silvestri zenéje mindenesetre előremozdítani látszik az ártatlanul börtönbe zárt elit kommandó sorsát.