Michael Damian filmjéhez Mark Thomas komponált a feszült pillanatokat, a méltóságteljes vidéki tájat, az egyszerű bölcsességeket és a végtelen lélek emelkedését festő zenét nagyzenekarra. Természetesen a tiniromantikával és az állat-ember barátsággal foglalkozó filmeknél ismerős pátosszal gyakran találkozhatunk, és ha már ló és ranch: van itt country íz is persze.

A Pittsburgh-ből a betont csak nyomokban tartalmazó vidékre kerülő deszkás csaj történetében szinte minden öt percre jut egy kisebb, lassítással operáló csoda, ahol vagy cseresznyevirág-hullás, vagy egy csörgőkígyó-marásból felépülő állat okán lehet csatasorba állítani a hegedűkre ültetett fuvolákat. A nagyzenekarral kísért képek között találunk még a vidéki élet vidámabb történéseit sorjázó jeleneteket, az első bakancsfelvételtől a sármosan szavakat elmosó, jóképű férfi antréján keresztül a nagyobb, gonosz dombokban álló lószarig.

A Flicka 2 klasszikus tini-tanmese akar lenni, Disney-ízekkel, amihez tulajdonképpen minden probléma nélkül kapcsolódik a Mark Thomas írta aláfestés. Az, hogy ez a két dolog működik egymás mellett, azért még nem jelenti azt, hogy problémák nélkül való filmről lenne szó, sőt: az izmos szájbarágással, szögegyenes történettel szerelt és kötelező fordulatokból épülő történetben minden benne van, ami miatt kihagyható darabbá válik.