Sacred Steel: Maniacs Of Power

Fejlett német állam ide vagy oda, biztosra vehetjük, hogy a Sacred Steel tagsága egy BluRay lejátszó vagy egy Ninteno Wii láttán azonnal pallost ragadna, hogy végezzen a boszorkányos készülékekkel. Mindehhez elég inspirációt jelentene, hogy azok születése "bizonyára 1988 utánra datálható". És bár a vízágy nem titulálható hasonló modern vívmánynak, a Halford-wannabe frontember alkarvédője alapján borítékolható, hogy nem efféle alkalmatosságon éjszakázik.

Törr: Morituri Te Salutant

A zenekar sokáig úgy élt a köztudatban, mint Csehország válasza a Venomra. Bár utóbbi formációnak voltak ugyan kimondottan kínos pillanatai, ez a zenei replika olyannyira volt csattanós, mint ha Spejbl és Hurvinyek próbálta volna megszorongatni a Muppet Show szereplőgárdáját. A zenészek által viselt símaszk bizonyára komoly inspirációt jelentett a rajongók számára, ugyanis álszakáll és álbajusz híján egy hasonló ruházati cikkben is szégyenérzet nélkül szerezhették be a Törr hanghordozóit.

ANJ: Cruel Times

Avagy az Ossian Magányos angyal című örökbecsű demagógmetál-himnusza ciril betűs átiratban. Ez már önmagában felér fél üveg kalinkával, a videóklip pedig egy marék xanax-szal. Amikor Stallone a Rocky IV végén kirobbantotta a peresztrojkát, talán maga sem volt tisztában tette legsúlyosabb következményével, miszerint az imperialista pesszimizmus egy napon gyökeret ver az orosz ifjúság lelkében. Nincs kétségünk afelől, hogy Brezsnyev regnálása idején ugyanezen lányka sarlóval csapta volna le zaklatói kézfejét.

Hurd: Chono

Ki gondolná, hogy Mongóliában is tanyázik egy teljes sárkánygeneráció? Legalábbis az alábbi szólamok alapján biztosra vehetjük. Mint ahogy azt is, hogy a tűzokádó félnótások hamarosan a dodó madár és az erszényes farkas sorsára jutnak. Az ulánbátori pallosmetálosztag produkciója ugyan némileg megmosolyogtató, ám így is képes elfeledtetni a Dzsingisz kánt ért nyolcvanas évekbeli muzikális sérelmeket.

Metalucifer: Heavy Metal Is My Way

Az alábbi képsorok láttán képtelenek vagyunk másra, mint hogy a produkciót Japán második világháborús traumáival vonjuk párhuzamba. Jobb esetben mindez egy kulturális retorzió akar lenni Hirosimáért (mintha a Pokemon és az algatekercs nem lett volna elég!), rosszabb esetben egykori zsoldosok gyermekeiről van szó, akik a mai napig nem értesültek az ország 1945-ös kapitulációjáról.

Massacration: Metal Bucetation

És máris megérkeztünk Isaura és a Sepultura hazájába. Brazília ugyebár nem a legmegfelelőbb forgatási helyszín egy hithű heavy metal zenekar számára, a PVC ugyanis kifejezetten hálátlan ruházati termék az egyenlítő környéki éghajlati övben. Mindemellett gleccserek és lángoló fatemplomok helyett liánok és orchideák előtt pózolhat az ominózus zenekar. Esetünkben azonban ez lenne a legkisebb probléma, itt ugyanis minden bizonnyal valami kíméletlen acid került az alkotók trópusi koktéljába.

M.A.S.A.C.R.E.: Sin

Bármily hihetetlen, akadnak még perui zenekarok,  amelyek hanghordozóit nem holmi aluljárós Gojko Miticek próbálják az emberre tukmálni. Ezek a srácok még idejében tűzre dobták a nagymuter által ajándékozott pánsípszettet, a zsebpénzt pedig az első adandó alkalommal elverték a Vulgar Display Of Powerre. Mellesleg a produkció semmivel sem rosszabb a hazai underground által képviselt átlagnál.

Agro: The Riddle

A 2000-es évek elején egy komplett populációt kerülgetett krónikus hányinger,  ha egy áruház hangszórójából vagy egy kőművestanonc kettes Golfjából felcsendült Gigi D'Agostino The Riddle című szerzeménye. Nos, íme a death metalba oltott feldolgozás egyenesen Dél-Afrikából. Ezen a darabon azonban kizárólag az segítene, ha a Slayer szabná saját képére azáltal, hogy a felismerhetetlenségig átírt dallamra Tom Araya az Amerikai pszichóból ordítozna rá teljes fejezeteket.

Nem teljes a lista? Tedd hozzá a magadét - kommentelj!