Furcsa aktualitást ad a történetnek a minap Amerikában lebukott és hazatoloncolt, odahaza kvázi hősként üdvözölt raklapnyi orosz kém, vagyis a hidegháborús paranoia nem múlt még el nyomtalanul. Azaz ne bízzunk az oroszokban, pláne, ha az egyik besétál egy CIA-irodába és közli, hogy az ott dolgozó mutatós kolléganő nekik dolgozik, és éppen azon van, hogy egy jelentős következményekkel járó merényletet hajtson végre.

A hölgy természetesen Angelina Jolie, így aligha hihetünk a vádnak, ő azonban menekülni kényszerül a titkos szolgák elől – köztük két remek karakterszínész, Liev Schreiber és Chiwetel Ejiofor is felbukkan. És hősnőnk jól csinálja, mert egyrészt remekül festi feketére a haját és tamponozza lőtt sebeit, másrészt MacGyvert megszégyenítő módon képes bombát készíteni irodaszerekből, miközben a gonoszok végletekig bonyolult terve is szépen halad előre, noha számtalan logikai buktatóval bélelték ki. A Lara Croft- szerep óta tudjuk, hogy Angelina Jolie akciófilmre született, és nemcsak a fizikalitása, de az elszántsága is megvan ahhoz, hogy majd száz percen át ugráljon, verekedjen, robbantson és még ugráljon, mert a dolog erről szól. Szóval azt tanácsolnám, hogy a sztorira ne is figyeljünk, a főgonosz a végén úgyis elmagyarázza az egészet.