Kapj el, ha tudsz

Spielberg utolsó igazán jó filmje egy hatvanas években aktív csalóról szól, és az animált főcím tökéletesen illeszkedik a témához. A rajzolt csaló és az FBI-ügynök végigszaladják a két és fél percet, szinte röviden összefoglalva a hátra lévő két óra cselekményét. Mindezt játékos jazz zenére (John Williams még ebben a műfajban is képes maradandót alkotni), a hatvanas évek sorozataira reflektáló rajzstílusban.

Csupasz pisztoly

Egy rendőrautó, ami nem ismer akadályt. Ira Newborn vidáman swinges zenéjére a legképtelenebb helyeken képes átmenni, egy hokipályától kezdve egészen a vízicsúszdáig. Nem tabu előtte a női öltöző sem, ahogy akár egy szülő nő gyerekeként is képes megjelenni a két széttárt láb között, a szülészorvosok legnagyobb meglepetésére. A nézők a szubjektív kamerának köszönhetően mindvégig csak a szirénát látják belőle. (Sajnos csak ezt a rövid részletet találtunk.)

Hetedik

David Fincher a zseniális főcímek nagymestere, hiszen mind a Harcosok klubja, mind a Pánikszoba lenyűgöző nyitó képsorokkal indul, de még ezek közül is kiemelkedik a Hetedikhez készített darab, amit azóta is sokan próbáltak másolni a thrillerrendezők közül. A régi filmtekercsekre emlékeztető képsorokon elmosódott, ugráló feliratokat láthatunk zavarosan elszíneződött fényképek és naplóbejegyzések társasáságan, a gyilkos ténykedése közben, Howard Shore betegesen gépies és elhúzott főcímzenéje kíséretében.

Halloween

John Carpenter kultmozijának főcíme a minimalizmus iskolapéldája. Fekete alapon érkeznek a stábkreditek, és a kiírások mellett végig egy gyertyákkal kibélelt Halloween-tök gondoskodik a sejtelmes háttérről, de az egészben a leghatásosabb kétségkívül a szintetizátoros főcímzene, amit maga a rendező szerzett mesterművéhez.

Casino Royale

A James Bond főcímek mindig is külön kategóriát képeztek a filmművészetben, és ezek közül is kiemelkedik Daniel Craig bemutatkozása a Casino Royale-ban. Az animált jelenetsor az összes fontosabb motívumot tartalmazza, ami csak fontos a 007-es ügynök életében: kártya, fegyverek, luxus, nők... Az eltalált rajzfilmes betétekhez Chris Cornell (kábé egyetlen) dögös és monumentális száma, a You Know My Name tartozik.

A rózsaszín párduc

A rózsaszín párduc eredetileg egy igen drága gyémánt neve, és csak a véletlen és egy zseniális főcím tehet arról, hogy mindenkinek egy rajzolt rózsaszín párduc ugrik be róla. Clouseau felügyelő animált változata az 1963-as mozifilm nyitó képsoraiban végig kergeti ravasz párducunkat, természetesen eredmény nélkül. Nemcsak a ragyogóan kitalált figura, hanem Henry Mancini játékos zenéje is tehet arról, hogy párducunk legendává vált, és később saját rajzfilmsorozatot is kapott.

Holtak hajnala (remake)

Zack Snyder zombi-remakeje azon kevés mozik egyike, amik legalább annyira jók, mint az eredeti, sőt ennek a darabnak a főcíme hatásosabb is elődjéénél. A híradókból összevágott képsorok ebben a formában egészen rémisztőek, a hirtelen bevágott elidegenítő képek igen hatásosak, a vérfoltos névkiírások pedig szintén telibetaláltak. Mindehhez Johnny Cash dala, a The Man Comes Around már csak a ráadás.

Született gyilkosok

A Tarantino-főcímek is legalább annyira legendásak (és "kultak"), mint a Fincher-félék. Ráadásul ez nem is (illetve csak "szőrmentén") Tarantino film, hiszen ebben a kivételes esetben a mester sztoriját egy másik dolgozta (teljesen) át: Oliver Stone. A jeleneteket kísérő zenék azonban itt is leglább annyira erősek, mint akár a Ponyvaregényben, akár a Jackie Brownban vagy épp a Kill Bill kvázi-duplában. Csak ebben a néhány perces nyitó képsorban is felhangzik jópár komoly darab.

Nem teljes a lista? Tedd hozzá a magadét - kommentelj!