A masszív rajongótábort építő sorozat 121 epizódon keresztül keverte a karakterek, a fekete füstmonszter és a lakatlan sziget történetének szálait a Star Trek film és a Call Of Duty játékok zenéit is jegyző Michael Giacchino szerzeményeinek hatásos támogatásával. A főleg nagyzenekari munkára építő anyag olyan saját arccal bíró pluszt jelent, ami igazán sokat tett hozzá a sorozat egyébként is stabil lábakon álló, komplex rendszeréhez.

A Lost történetének alakulása közben felmerülő rejtélyek és kérdések, a lassan, de jó ütemben érkező válaszok (vagy épp az azok hiánya) hozta (kis túlzással) folyamatos feszültség okos barátra talált Giacchino munkájában. A kellő pillanatokban dús és drámai, máskor minimál eszközökkel dolgozó és puritán kompozíciók ugyanúgy képesek támogatni az érzelmes katarzisokat, mint a csőre töltött, medvecsapdás dzsungelharcot. Valójában a Lost soundtrackje sem hoz hatalmas újdonságokat a filmzenék világába, mégis képes arra, hogy néhány vissza-visszatérő elemével, azokat variálva és újragondolva uralma alá hajtsa az ismerős megoldásokat, és szinte minden hangjában magán hordozza a Lost vízjelét.

Ez az összhang persze azt is jelenti, hogy az többnyire pozitív kritikákat bezsebelő sorozat - sokszor a háttérbe húzódva hangulatfokozó - zenéjének is rengeteget köszönhet. Az ideges vonós-szekció, a lassú hárfa vagy a könnyes szemű zongora olyan kerek egészet képez, amiben gyakori tempóváltásokkal örvénylik a kép, a hang és a történet, a Lost számtalan szépségével és apró részletével együtt.