Milyen kommentárt lehet hozzáfűzni egy esztendőhöz, amikor olyan albumok láttak napvilágot, mint (szigorúan a teljesség igénye nélkül) DJ Shadow Endtroducingja, a Faithless Reverence-e, a Two Lone Swordsmen The Fifth Missionje, Dimitri From Paris Sacreblue-je, Herbert 100lbs-e, az A Tribe Called Quest Beats Rhymes & Life-ja, az Underworld Second Thougest In The Infants-e, a Black Science Orchestra Walters Roomja vagy Aphex Twin Richard D James Albumja?

A sort természetesen reggelig folytathatnánk... Ami a kislemezeket illeti, hasonló volt a helyzet, ezért úgy döntöttünk, összeszedünk nektek néhány videóklipet, hogy tizennégy évvel később ti is átélhessétek, milyen is volt valójában 1996.

The Prodigy: Firestarter

A néhai Muzik Magazine szerint 1996 legjobb single-je, nem mellesleg fiatalkorunk egyik legfélelmetesebb videóklipje. No nem azért volt félelmetes, mert rettegtünk Keith Flint kidekorált pofázmányától, hanem mert kigúvadt szemekkel figyeltük, vajon mikor tűnik fel a háttérben egy metró, és gázolja halálra szegényt.

BBE: Seven Days And One Week

A Seven Days And One Week azon kevés brit mainstream dance gyöngyszemek egyike, melyeket még azok is láthattak, akiknél az Antenna Hungária döntése miatt 1995-ben megszűnt az MTV, amit a német VIVA váltott fel. Egyébként meggyőződésünk, hogy ez a váltás mind a mai napig hatással van Magyarország zenei kultúrájára.

Olive: You Are Not Alone

Ha volt olyan pillanat, amiért érdemes volt nézni a Megasztár első szériáját, az minden bizonnyal az volt, amikor Kandech Evelyn előadta ezt a varázslatos Olive klasszikust. Az eredeti persze még mindig jobb, és bár a klipben semmi különös nem történik, mindig szép emlékeket idéz fel a nóta.

Deep Dish Feat. Everything But The Girl: Stay Gold

Kevés elektronikus zenerajongót ismerünk, aki nem szereti Tracey Thorn hangját, és ezt maximálisan meg is tudjuk érteni. A Stay Gold az utóbbi húsz év egyik legszebb house felvétele volt, a klip pedig egy utópisztikus világot árbrázol, amelyben mindenki boldog, és mindenki szeret mindenkit. Talán kicsit túlságosan is :)

Underworld: Born Slippy

Kicsit talán már lerágott csont, ugyanakkor nem lehet elvitatni tőle, hogy nem csak 1996, hanem minden idők egyik legnagyobb modern tánczenei himnusza, minden idők egyik legjobb filmjéhez (Trainspotting). Alighanem kevesen bírják ki, hogy ne kezdejenk el lúdbőrözni, ha meghallják a dal főtémáját.

The Chemical Brothers: Setting Sun

Noel Gallagher már akkoriban is a popzene egyik legnagyobb idiótája volt (ezt pedig csak tetézi, hogy Manchester City szurkoló), de ebben a a számban bizony keményen odatette magát. Igaz, túl nehéz dolga nem volt a srácnak, hiszen akkoriban Tom és Ed (no meg az Oasis) lábai előtt hevert a világ.

Blueboy: Remember Me

Az év egyik legviccesebb és legbehatárolhatatlanabb muzsikája, mely a nyolcadik helyig mászott az angol kislemezlistán. A refrén ("Remember me? I'm the one who had your babies") arra utal, hogy akkoriban számtalan afro-amerikai nő nevelt fel apa nélkül maradt fehér gyermekeket.

The Two Lone Swordsmen: Rico's Helly

Vegyük nagyítólencse alá az underground vonalat is! Bár sajnos a klip és a hang sem jó minőségű, Keith Tenniswood és Andrew Weatherall atmoszférikus house himnusza az MTV Chillout Zone című műsorának egyik kihagyhatatlan darabja volt 1996-ban. Lenyűgözően szép négynegyedek.

Way Out West: The Gift

"The moon and the stars..." - Nick Warren és Jody Wisternoff ezzel a nótával írta be magát örökre az elektronikus zene históriáskönyvébe. Érdekesség, hogy a The Gift tizennégy év után idén áprilisban ismét napvilágot látott, Gui Boratto, Michael Woods és a dnb-guru Logistics remixevel. Tökéletes időzítés.

Boris Dlugosch Presents Booom: Keep Pushin

Miközben a német stúdiómágus manapság olyan fidget house agymenésekkel uralja a táncparketteket, mint a tavalyi év egyik legnagyobb sikerszámának számító Bangkok, érdemes visszamenni az időben másfél évtizedet, hogy lecsekkoljuk, milyen is az igazi Boris Dlugosch. Funky rulez.

Nem teljes a lista? Nem is lehet az, úgyhogy tedd hozzá a magadét!