...szentháromságában lassanként valóban úgy érzi, számára minden nap egyforma, és szeretne megint igazi, félelmetes ogrévá válni, legalább egyetlen napra. Ám elővigyázatlan módon a csaló Rumpelstiltskinnel köt szerződést, aki megígéri, hogy teljesíti vágyát, de csúnyán átveri. Shrek így egy olyan Túl az Óperenciánban találja magát, ahol Rumpelstiltskin a király, az ogrékat üldözik, ő pedig meg sem született; barátai nem ismerik meg, és borzalom: még Fiona sem! Hősünknek egy napja van mindezen változtatni…

Az imádnivalóan eredeti, térdcsapkodósan vicces és színvonalából a második részre mit sem vesztő első két Shrek-film után a zöld behemót kalandjainak harmadik felvonása kiábrándítóan fáradtra és erőltetettre sikeredett. A jó hír azonban az, hogy a kicsavart tündérmese-franchise negyedik, befejező (hiszi a piszi!) darabjába az alkotók megint mindent beleadtak, így az közelíti a dicső kezdeteket. Az ötlethiányban szenvedő Harmadik Shrek után a Shrek a vége, fuss el véle ismét csupa ötlet: nagyszerű például a banyakommandó, az ogre-ellenállási mozgalom, élén az amazoni Fionával vagy a „gyilkos” fuvolaszóval támadó bérgyilkos, és a pinokkiós poént is remekül viszik végig. A Shrek a vége… úgy támad fel hamvaiból, hogy egyszerre jelentkezik vadonatúj koncepcióval és tér vissza a kezdetekhez.