A The Sea még mindig hordozza az énekesnő finomságát, de a fájdalom és a megtört lendület nyomása alatt egy őszintébb és személyesebb lemez készült. 

Az Are You Here kérdőjel nélküli kérdése adja meg az alaphangot: a közelmúlt gyászának, a továbblépni tudásnak és a tragédia még mindig éles emlékképeinek hangulatait mossa össze a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területekre jellemző tubarózsával. A szöveg ily módon szépen meg is támogatja a gitárral is a folk felé forduló Corinne-t.

Ez a lemezen szinte végig érezhető folkos begyűrűzés az az elem, amely kimozdítja a The Sea-t a szorosan vett kereskedelmi termék kategóriájából, és egy hihető, befogadható mélységekkel bíró albummá teszi azt.

Kicsit fura is, hogy míg az első lemez cím nélkül (Corinne Bailey Rae) kerülhetett a birtokunkba nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a dalszerző-énekes bemutatkozásának őszinteségét és fontosságát hangsúlyozza, a The Sea sokkal többet és értelmesebben mesél Corinne-ról, aki a körülmények miatt persze ha akarna sem tudna kevesebbet tenni magából a lemezre.

Bár az album nagy részét az érthető szomorúság hatja át, a dalok nem tolakodnak, és úgy képesek átadni a hordozott üzenetet, hogy nem húzzák rá a halál közelségének fekete lepedőjét az élményre.

Az olyan tempósabb dalok, mint a Paris Nights/New York Mornings vagy a határozott Paper Dolls időnként még ki is emelnek a befelé forduló, de nem letargikus környezetből.