Az 1929-ben, Londonban született Simmons karrierjét 14 éves korában kezdte, miután egy tánciskolai órán kiválasztották, majd 1944-ben eljátszotta debütáló szerepét a Give Us the Moon című filmben. Ezt követően számos kisebb brit filmben játszott, majd olyan jelentősebb alkotásokban is szerepet kapott, mint az 1947-es Fekete Nárcisz vagy a Hamlet 1948-ban, melyért Oscar-jelölést érdemelt. A színésznő 1950-ben költözött Hollywoodba, de már korábban felhívta magára a figyelmet: először az 1946-os Szép remények-adaptációban Estellaként. Az évek során az Álomgyár egyik vezető színésznőjévé vált; olyan sztárok mellett játszott, mint Gregory Peck, Paul Newman vagy Kirk Douglas. 

Jean Simmons második Oscar-jelölését az 1969-es The Happy Endinggel vívta ki, majd a hetvenes-nyolcvanas és kilencvenes években főként televíziós művekben játszott (Szép remények, Tövismadarak). De előtte még eljátszotta legfontosabb szerepeit a nagyvásznon: 1955-ben a Macsók és macákban, 1960-ban pedig a Spartacusban és az Elmer Gantryben tűnt fel. A színésznő első házasságát brit kollégájával, Stewart Grangerrel kötötte, akivel több filmben is játszott együtt. Született egy lánygyermekük is: Tracy. 1960-ban a két sztár elvált; Simmons ezután Richard Brooks rendezőhöz ment hozzá, akivel szintén született egy lányuk, Kate, de ez a házasság is válással végződött 1977-ben. A sztár idős korában egy ideig tüdőrákban szenvedett, de nem tudni, halálához ennek van-e köze.