Egy nagyon szűk helyen próbálunk életben maradni. Saját bőrünkben. De nem férünk bele, majd kiugrunk belőle. A címadó szám pumpál, mi pedig lassan megadjuk magunkat. Freak out! A Hangmásnak nem tudunk ellentmondani. Annyira intenzív, direkt, kérlelhetetlen, annyira extatikus. Kiszámítható, mégis kiszámíthatatlan, legalábbis a hosszú távú hatása.

A Hangmást komolyan kell venni, mert komolyan beszél. Budapestről, korkörképről, kortünetről, a copy-paste nemzedékről. Ctrl+C, Ctrl+V. A Hangmás mindent másol, magát is. És ez így oké. Mert az a tech-goth világ, amiről beszél, két paranccsal leírható. Másolás, beillesztés. A Hangmás mégis originális. Eredetiségük a kiállásban keresendő. Minda Endre frontember legalább hétszer hal meg és támad fel egyazon pillanatban.

A hazai vonalról itt az újjáéledő Kortársak és az Európa Kiadó. Kimutatható mennyiségű a Joy Division- és a New Order-hatás, de jelen vannak olyan kortárs klónok, mint a Franz Ferdinand vagy épp az Interpol. A Hangmás gyilkos. Kiírtja belőled mindazt, amit eddig a táncról és a pezsgésről gondoltál. Mert a Hangmás úgy táncos és pezsgő, hogy közben mély és könyörtelen. Sötét. De nem matt. Fénylő sötétség van itt. A Hangmás stroboszkópja az éjszaka fényeit veri vissza rád.

A Valaki Ma Este Megsérülhet egy permanens erekció, a party egy percre sem ül le. A dobok végig diszkóra pattognak, a gitárok végig lefelé pengetődnek, a szintiszőnyeg az új hullám sötét oldala felé húz, a basszus pumpál, Endre pedig Ian Curtis-t testesíti meg. Bár az ének kicsit modoros és maníros, de ki nem modoros és maníros egy buliban, ahol a party legjobb, legőrültebb és legmegközelíthetetlenebb csaját akarja magának?

Az angol és magyar nyelvű számok szövegeiben bőven találunk szlogenszerű tételmondatokat, olyanokat, mint az előző korong Ctrl Alt Del című trekkjének testvérdarabjában, a Copy-Paste-ben elhangzó "Mindenki bedőlt, mert tudják, mi a ráció. Mi vagyunk a copy-paste generáció". A menetelő-diszkós címadó, a bugyborékoló szintiesőből kibomló, electrós Copy-Paste, a címében a Bauhaus góthimnuszára (Bela Lugosi's Dead) reflektáló Lugosi Bela Is Not Dead vagy épp az XX beletörődött levertségét, kétnemű duettjét hozó Egészen Közel mind-mind egy olyan korról beszélnek, mikor az éjszakák sokkal szebbek, mint a nappalok.