Olasz konyha itthon – Alessandro Arenával
A TV Paprika új gasztro road movie-jában Csiszár Jenő barátja, Alessandro Arena segítségével térképezi fel Olaszország legszebb és néha legeldugottabb tájait és az olasz konyha kevéssé ismert specialitásait. Az utazás apropóját Sandro kitüntetése, a legjobb olasz szakácsoknak adott Arany Disznó-díj adta, amit nem véletlenül kapott idén a több mint másfél évtizede nálunk élő kiváló séf.

- Mióta élsz Magyarországon és hol, hogyan ismerkedtél össze Jenővel?

- 18 éve élek Magyarországon, Jenőt Pécsről ismerem, egy közös kosarastársaságon keresztül. Egy vacsora alkalmából ismerkedtünk meg, amit én szerveztem Pécsen, pontosabban egy olasz gasztronómiai esten lettünk jó barátok. Jenő nagy érdeklődést mutatott az olasz gasztronómia iránt, ezenkívül szívesen mesélt comói élményeiről.  

- Tavasszal forgattátok le az Olasz Meló gasztro road movie-t. Melyik volt a kedvenc helyszíned?

- Faenzában (Bolognától 50 km-re található város Ravenna megyében – a szerk.) születtem, édesanyám romagnola (észak-olaszország egyik régiója – a szerk.), Ravenna megyében nőttem fel, ezért az itteni konyhaművészet a zsigereimben van. De Dél-Olaszországhoz kötődöm a legjobban, a délolasz alapanyagokat nagyon szeretem. Szicília a szívem csücske, édesapám szicíliai. Az olasz gasztronómia kimeríthetetlenül színes, ez köszönhető annak is, hogy Olaszország nagyon változatos, és ez a konyháján is otthagyta a nyomát. Minden tartomány egy külön gasztronómia, én a déli konyhákhoz kötődöm a leginkább. Egyszerű ételek kitűnő alapanyagokból. Ennek ellenére nem tudnám megmondani, hol éreztem a legjobban magam, mert mindenhol nagyon finom ételeket készítettünk.  

- Mielőtt ideköltöztél, milyen ismereteid, „előítéleteid” voltak a magyar konyháról és ez hogyan változott az évek során?  

- Mielőtt Magyarországra jöttem, csak a gulyásról hallottam, az iskolában tanultam a magyar vadhúsról is, de nem nagyon tudtam többet. El kell mondjam, nagyon jóízűen falatoztam a csárdák ételeit, a kedvencem a libamáj volt krumplipürével, aminek az elkészítésében a magyarok mesterek, életem legjobb libamáját itt ettem. Alig pár hónapja voltam Magyarországon, mikor részt vehettem egy disznóvágáson, én a kismalac sütését vállaltam, miközben hurkák, kolbászok készültek. A feleségemmel gyakran mentünk reggel a piacra, ahol sült kolbászt mustárral és kovászos uborkával ettünk. De az én mediterrán konyhához szokott gyomrom nem nagyon bírja a magyaros ételeket, emiatt nem engedhetem meg magamnak ezt a magyaros reggelit, maradok a kapucsínónál és a briósnál, jó olasz módjára. Nagyon szeretem a marhafarok pörköltöt és a bajai halászlét, de csak ritkán eszem, mert nehéz ételeknek tartom ezeket. Egyszer alkalmam volt igazi székelykáposztát enni, ami szintén nagyon ízlett. Egy másik étel, ami nagyon megfogott, a süllő roston, ami nálam nagyon ritka, hiszen a tengeri halak a specialitásaim. 

- Mi hiányzik Olaszországból Szekszárdon, és ezt hogyan pótolod? Milyen gyakran látogatsz haza? 

- Olaszországból minden hiányzik. A reggeli, a sportújság egy kapucsínó mellett reggel, délben megint a bárban egy aperitív, és este egy séta a téren, a fagyi, az emberek, szóval minden, ami a mi kultúránkhoz tartozik. Magyarországon jól érzem magam, itt találtam szerelmet, és itt alapítottam családot. A gyerekeim itt születtek, számunkra soha nem volt probléma, hogy itt élünk. A feleségemmel és a gyerekeimmel olaszul beszélek, talán ezért nem is tanultam meg rendesen a magyart. Olaszország a második otthonunk, szinte minden hónapban hazamegyek, ezért nem érzem, hogy távol vagyok a szülőföldemtől. Itt Szekszárdon sokan ismernek, főleg az éttermemen keresztül, de járnak hozzám Pécsről és más közeli városokból, de még Budapestről is. A helyi focicsapatban is játszottam, és minden évben szervezek egy focikupát az utánpótlásnak, ez az Azzurra Kupa. Nagyon jóban vagyok a helyi borászokkal, szeretem ezt a vidéket, a szőlőültetvények Olaszországra emlékeztetnek. A feleségem szekszárdi lány, szeretjük a jó borokat és természetesen a jó ételeket, amiket főleg én készítek. Jó érzés, hogy össze lehet hangolni a mediterrán ízvilágot a helyi borokkal. 

- Van olyan olasz specialitás, amely több figyelmet érdemelne nálunk, mint azok a favoritok, mint amilyen a pizza vagy a tiramisu is? 

- Rengeteg, erről szól az Olasz Meló is. Ez az, amire a Jenő is ráérzett. A pizza és a tiramisu nemzetközivé vált, mint a spagetti meg a többiek, de Olaszország ennél sokkal gazdagabb, kimeríthetetlen a mi gasztronómiánk. Nagyon fontos a jó alapanyag, a különböző sajtok, húskészítmények, a tészta ezer változata, a zöldségek, a rizottó kultúrája, a tengeri halak, a tenger gyümölcsei, az olívaolaj és sorolhatnám tovább. Alapanyagok, amik már a magyarok számára is elérhetőek, egészségesek és nagyon finomak. 

2009.09.22